<<< Vissza

A reformáció megjelenése Szentesen

2004. augusztus 6.

 
A település lakossága 1543 és 1549 között válhatott reformátussá. A hitújításban jelentékeny szerep jutott a Tisza vidék reformátorának, Szegedi Kiss Istvánnak, valamint a vidék földesurainak, Dóczy Miklósnak és Mágocsy Gáspárnak. 1549-ben a település papjai Maros- és Körös-menti, illetve vásárhelyi társaikkal együtt Tornyán zsinatra gyűltek össze. Ebben az időben az ún. Makói Seniorátushoz vagy Esperességhez az algyői, a batidai, a királysági, a mindszenti, a vásárhelyi és a szentesi gyülekezet tartozott. 1569-ben a Nagyváradon, a szentháromság tanáról lefolytatott hitvitán Gerendási Balázs szentesi református prédikátor is megjelent, és szereplésével nagy hírnevet szerzett magának.

"...Csanádról való kiűzése után, miközben száműzöttként élte életét, Gyulára hívták az 1545. év folyamán ahol elfoglalván ezen igen nevezetes iskolának a tanítói tisztét...Mikor a ceglédiektől való elbocsáttatása után történetesen Makóra ment át (1548-ban) megtudván, hogy állás nélkül van, a nagyságos Petrovics Péter úrnak, Temesvár grófjának és várkapitányának követei legott nagy igyekezettel hívják őt ugyanazon hely iskolájának igazgatására..."

(Részlet Skaricza Máté: Szegedi Kis István életrajza című munkájából)

"Az 1500-ik esztendő táján e város bévette a református vallást, részint saját földesura, részint Fábiánsebestyén és Szentmihályfalva birtokosai, úgymint Mágocsy András, Gáspár és Ferenc, Sövényházi Péter és Móric Márton példájára. De különösen Mágócsy Gáspár felesége Mássai Eulália a református vallásnak nagy pártfogója lévén, ő szállítatta Szentesre a kun nemzetből való Szegedi Kiss Istvánt, igen lelkes tanítót, Ozorai Imrét és Turi Litterátor Lukácsot, akik is a vidéken a reformata vallást terjesztő tanítók valának."

(Részlet a Petrák krónikából)

A XVII-XVIII. század eseményei

A török hódoltság alatt a vidéket időnként teljesen elpusztító és felperzselő hadak, martalóccsapatok miatt a szentesi református családok több alkalommal elhagyták lakóhelyüket és a rétségekben, mocsarakban kerestek menedéket. 1667-ben lelkészük, Bütkösi István vezetésével Szentilonára, 1685-ben pedig a várost megszálló tatárok elől Csongrádra menekültek, ahonnan néhány hét elteltével tértek vissza lakóhelyükre. 1669 körül Laskói Lőrinc látta el a szentesi reformátusok lelki gondozását, aki Mártonfalvi György debreceni professzor tanítványa volt. 1696 és 1719 között Páthi Miklós gondozta híveket, aki korábban Böld falu papja volt, majd török rabságba került, ahonnan Nagykőrös városa váltotta ki. A török felszabadító háborúk és a Rákóczi-féle szabadságharc viszontagságait követően, Pápai Ferenc prédikátorsága idején (1720-1739) viszonylag nyugodt évtizedek köszöntöttek be, ami a gyülekezet anyagi és szellemi gyarapodásában is megmutatkozott. 1739-ben a pestis járvány következtében 1099 helybeli lakos vesztette életét. A betegség áldozatává vált Czeglédi Keglevitz András és Harsányi György református lelkész is.

Gál István (1723-1768)

1723-ban született Érsemlyénben közrendű családból. Szülőfalujában megkezdett tanulmányait Debrecenben folytatta, majd 1741 és 1743 között Szikszón iskolai rektorként tevékenykedett. A Hollandiában, a leideni, valamint az utrechti egyetemen eltöltött éveket követően került Szentesre, ahol 1746. március 20-án tartotta beköszönő beszédét. Nem sokkal papi állásának elfoglalását követően, 1746. július 26-án vette feleségül Gálos Erzsébetet, aki Gálos Mihály uradalmi tiszttartó lánya volt. Házasságukból hét gyermek született. A református gyülekezet életében új rendszabályokat léptetett életbe, bevezette az egyházi fegyelmet azokkal szemben, akik az erkölcsi törvényeket áthágták. Kötelezővé tette mindenki számára az iskolai oktatást, ami a tanulók számának gyarapodásával járt együtt. Gál István javaslatára az eklézsia és a város vezetői az iskolamesterséget rektori állássá szervezték át, a debreceni kollégium jeles diákjai közül pedig praeceptorokat hívtak az iskolások tanítására. Minden családtól megkövetelte, hogy megfelelő keresztszülőkről gondoskodjanak, akik gyermekeik vallásos nevelésére felügyelnek. Lelkipásztorsága idején két alkalommal épült templom, iskola, lelkész-, illetve kántorlak. 1768. január 19-én hunyt el, holttestét az 1761-ben emelt templom délnyugati oldalánál helyezték örök nyugalomra, majd a jelenleg is álló építmény egyik oszlopánál temették el földi maradványait. (folytatjuk)

Kovách Péter és Mód László


<<< Vissza