 Képünkön:
Ambrus Orsolya tanárnő
Július 31-én, szombaton délután egy nagyon kedves és vidám társaság közepébe
csöppentem Farkas Sándorék Tisza-parti nyaralójánál. A családias hangulatú
délután résztvevői a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szentesi szervezete
által Gyimesből Szentesre érkezett csángó gyermekek és kísérőik voltak.
Július 25-étől egy hetet nálunk töltöttek az erdélyi gyerekek, és szombaton
a búcsúestre készültek.
Főtt kukorica és kürtőskalács volt az uzsonna, és már a vacsora is kész
volt a bográcsban, hogy este elfogyasszák. Az asztal mellett érdekes társalgás
folyt. Megtudtam, hogy a csángó népviseleten a vastag öv feletti vékony
övet bernyócnak nevezik, és az ott élők a ruhán levő hímzésről meg tudják
mondani, hogy ki melyik faluból jött. Megvitatták, lehet-e nagy körömmel
tehenet fejni, és elmesélték, hogy náluk sajtból készül a túró. Már azt
is tudom, hogy Madéfalva milyen "veszedelemről" híres. A történetet
Szabó Ildikó mesélte el. Az 1760-as években Mária Terézia volt az osztrák
uralkodó. Azt akarta, hogy a székelyek álljanak be a határőrségbe. Úgy
képzelte, hogy akik beállnak, azok nem csupán a környékükön védik a határt,
hanem ha az osztrák határt megtámadják, akkor odamennek, és azt is megvédik,
vagyis saját költségükön katonáskodnak. Ez nem tetszett a székelyeknek.
Egy részük felvette a fegyvert, más részük viszont nem. Ez ellenségeskedést
szított a falvakban. 1764 januárjában azt mondta Bukov parancsnok, hogy
menjenek az emberek Madéfalvára, mert január 7-én érkezik Mária Terézia,
hogy beszédet mondjon. Elhitték az emberek, odamentek, és 7-én hajnalban
nem kakasszó, hanem ágyúdörgés ébresztette őket. Madéfalva két domb között
fekszik. Ezt a két dombot megrakták ágyúkkal, és ezekkel lőtték a falut.
Nagyon sok ember meghalt itt. Az ő emlékükre épült egy emlékmű és január
7-e ünnepnap lett Madéfalván.
Az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium, ahol a tizenhat
gyermek tanul, magyar segítséggel épült. Ildikó, aki a szomorú történetet
elmesélte, szeptembertől megy tizenegyedik osztályba. Nagyon jól érezte
magát az elmúlt héten, minden program tetszett neki. Egy szentesi házaspárnál
lakott. Legnagyobb meglepetés az volt számára, hogy itt mindenki magyarul
beszél. Úgy véli, kedvesek az emberek, és bármikor örömmel visszajönne
Szentesre.
Idén két kísérőtanár jött a gyerekekkel, Éva és Orsolya. Orsolya elmesélte,
hogy ő már tavaly is járt nálunk. Akkor tizenkét gyermek kísérőjeként
jött. Hasonló programok voltak, mint ebben az évben, de akkor is, és most
is jól érezte magát. Idén leginkább budapesti útjuk volt nagy élmény,
ott tavaly nem jártak.
Farkas Sándorné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szentesi szervezetének
elnöke elmondta, hogy az idén tizenegyedik alkalommal jöttek Szentesre
erdélyi gyerekek, másodszorra csángóföldről. Nehéz dolguk volt és egyben
nagyon könnyű is. Nehéz volt azért, hogy a gyerekeknek tartalmas programot
állítsanak össze, és nagyon könnyű azért, mert jó emberek laknak Szentesen
és környékén, és nagyon sokan segítettek. Kiemelte azokat az orvosokat,
akik a felhívásukra, hogy gyűjtsünk tollakat, jegyzettömböket, elsőként
jelentkeztek. Aki éppen elosztogatta a sajátját, az anyagilag segítette
a gyerekeket. Nagyon sok olyan emberrel találkoztak, akik vállalták azt
a nem kis feladatot, hogy vendégül lássák a gyerekeket. Egy hétig náluk
laktak, reggelit és vacsorát adtak nekik, sokszor csomagban hideg élelmet.
Minden reggel a sportszállónál találkoztak, odahozták a gyerekeket. Volt,
aki Derekegyházáról hordta a náluk lakó gyermeket. Ha több gyerek lett
volna, talán még őket is el tudták volna helyezni. Voltak olyanok, akik
a gyerekszobát - a saját gyerekükkel megbeszélve - megosztották a vendég
gyerekekkel. Farkas Sándorné úgy vette észre, hogy mindenütt nagy élmény,
ahol fogadnak gyereket. Leginkább a saját gyereknek az, mert ezek a fiatalok
kicsit másképp beszélnek magyarul, mások a szokásaik, de nagyon jószívűek,
nyíltak és őszinték. Örül annak, hogy minél többen kapcsolódnak be az
akcióba, és reméli, hogy jövőre is meg tudják szervezni. Talán Kárpátaljáról
is tudnak hozni gyerekeket, vagy a moldvai csángóktól, ahol még nagyobb
a szegénység. Ott a magyar nyelv ápolására sincs annyi lehetőség, mint
Gyimesben, ahol a gyerekek tanulhatnak magyarul. A moldvai csángóknál
még a mise is románul folyik.
Korábban azt mondták, hogy Szentesen csak azok fognak segíteni és azok
fogadnak gyereket, akik maguk is segítségre szorulnak. Ez nem így van.
Mindenféle rétegből vannak, az orvostól, az ügyvédtől kezdve a fizikai
munkásig. Mindenki segít a maga módján. A kürtőskalács például meglepetés
volt, mert valaki úgy segített, hogy az ottani ételt készítette el. A
lányok is segítettek dagasztani a tésztát. Ők kürtőskalácsot nagyon ritkán
fogyasztanak, mert náluk sem mindennapi étel.
A csángó gyerekeknek a legnagyobb meglepetés az volt, hogy Szentesen nem
láttak szekeret. Náluk, az erdős vidéken ez természetes, szinte létkérdés.
Nekünk, városi embereknek nagyon furcsa, egzotikus az ő életformájuk,
a hegyi embereké. Ez más világ, más értékrend, kevesebb színjátékkal.
Sajnos, a globalizáció árthat a kultúrájuknak. Csak remélni tudjuk, hogy
megőrzik ezt a hatalmas értéket, és minél több megmarad belőle az utókornak.
Kár lenne, ha ezzel a generációval végképp elveszne.
Farkas Sándorné elmondta, hogy előre megszervezett programokon vettek
részt az erdélyi gyermekek. Voltak alternatív programok is rossz idő esetére,
de azt nem gondolták, hogy egész héten esni fog. Hétfőn még el tudtak
menni a strandra, onnantól kezdve esett az eső. Azért megnézték Szentes
nevezetességit, jártak Kecskeméten, Szegváron, ahol az asszonyok lakodalmas
kalácsot sütöttek nekik, és gulyáslevest is ettek, majd Ópusztaszerre
kirándultak és megnézték a Feszty-körképet. Azután Kiskunmajsa és Budapest
volt az úti cél. Utolsó nap estéjén egy kis műsorral készültek. Ezt sajnos
már nem láttam, de megtudtam, hogy verset fognak mondani és énekelnek
majd, népviseletben. A vacsora a bográcsban várakozó pörkölt lesz. Nyolc
óra körül jönnek értük, kilenckor indulnak haza.
Farkas Sándorné megjegyezte, hogy örülne annak, ha a szentesi gyerekek
is látnák mindazt, amit az erdélyiek az elmúlt héten megnézhettek. Reméli,
hogy a csángó gyermekek - ha megkérdezik tőlük, milyen volt nálunk - mindenkinek
azt fogják mondani, hogy nagyon sok szép dolgot láttak, és rengeteg élménnyel
térnek haza.
Majzik Andrea
|
