Kevés ember van, aki ismeri az íjászatot, sőt sokan még sportnak sem tekintik. Ám már évek óta az élő példa ennek cáfolatára Némedi Márk, íjász. Több éve sportol, MTVE Fábián Gyula emlékverseny első helyezettje, másodosztályú minősítéssel és a Tradícionális Országos Bajnokság amatőr harmadik helyezettje két évben. A szép eredményekkel a Szentesi Szabadidős Sportegyesület íjász szakosztályának hírnevét öregbíti. - Mikor, hol ismerkedtél meg a sportággal, és mi az ami megfogott benne? - Három éve Budapesten egy FEHOVA kiállításon láttam egy íjászbemutatót, ahol lehetőségem volt ezt kipróbálni. Mindig csodáltam az ilyen embereket, a sportot kiskorom óta fenséges, arisztokratikus sportnak tartottam, illetve szerintem megkövetelegyfokú alázatot a művészettel szemben, ami sokat épít a személyiségen. - Mikor először helyezést értél el, mit éreztél? - Boldog voltam, bár jelentéktelen verseny volt, nagyon kevesen voltunk. Egy kis sikerélmény. - A szép eredmények hátterében bizonyára kemény munka áll. Néha minden ember belefárad a hajtásba. Éreztél már így? - Ezt nagyon fáradtan nem lehet űzni. Olyan van, hogy túledzi magát az ember, a túl sok edzés se jó. Van egy olyan betegség, amit oldáskényszernek nevezünk, ez minden íjász életében egyszer bekövetkezik. Ez annak tudható be, hogy a sok lövés hatására a lövési ritmus felgyorsul, ami akadályozza a technika továbbfejlesztését. Nem éreztem még így, de valószínűleg elő fog jönni, mert a fejlődés érdekében egyszer mindenki beleesik ebbe a hibába. - Vannak akik negatív véleménnyel vannak a íjászatról. Ennek lehet konkrét oka? - Sokan nem tekintik az íjászatot sportnak, mert nem igazán látszik rajta erőkifejtés, pedig jelentős igénybevételnek vagyunk kitéve, mint némely más sportág (futás, úszás, vízilabda) képviselői gondolják. - Ennyi idősen sokan nem sportolnak aktívan. Ez a későbbiekben megváltoztathatja a gondolkodásmódot? - Már most megváltoztatja a gondolkodásmódot, mert tökéletesen meg kell ismerni az íjat ahhoz, hogy megfelelően kezeljük. Aki ismeri az íjat, ismeri annak a gondolatait is aki készítette, és ez általában lenyűgözi a mai embert, és maga is egy kicsit ősmagyarrá válik. - Az eredményekből ítélve úgymond profival állunk szemben. Biztosan neked is vannak álmaid! - Egyik nagy álmom, hogy nemzetközi eredményt érjek el az ősmagyar íjjal is, olyan mezőnyben, mint a célbalövésre készített íjak uralnak. - Van példaképed? - Erre azt szoktam mondani, hogy azért nincsenek példaképeim, mert senkinek a hibáit nem akarom felvállalni, szerintem jobb, ha egy magamban elképzelt ideál felé dolgozom. - A családodra bármilyen helyzetben számíthatsz? - Persze, lehetőségeinkhez mérten mindent megadnak. Annak ellenére, hogy nem értenek ahhoz amit csinálok, nem hiányzik belőlük az aggodalom, ami a gondoskodást, és a megfelelő családi hátteret adja a versenyzéshez. - Ért már nagyobb kudarc az életben? - Nem igazán, épp ez az amiért nagyon elbízom magam. Ettől függetlenül optimista vagyok, ami nem engedi meg, hogy nagy csalódás érjen, ez segít az íjászatban való előmenetelben is. - Ha jótékonykodnod kellene, kiken segítenél? - Kóros betegeken, gyógyíthatatlan betegségekben szenvedőkön. Árgyellán Edina

<<< Vissza