1804. január 31-én a Heves megyei Szücsiben született az a Bajza József, aki az emberi méltóságát isteni eredetűnek tartotta. Vörösmartyval és Toldyval alkották a reformkor irodalmi triumvirátusát. Széleskörű ismeretanyagát a ferencesek és a piaristák iskoláiban szerezte, itt találkozott Toldy Ferenccel, kivel egy életre szóló barátságot kötött. Birtokos nemeshez illően jogi pályára lépett, még a királyi tábla jegyzője is volt, de Pestre költözve felhagyott e pályával és az irodalomnak élt. Az Ellenzéki Kör tagjaként igen aktívan részt vett az 1848-as események alakításában, például ő szerkesztette Kossuth Hírlapját. A Pesti Magyar Színház (1840-től Nemzeti Színház) első igazgatójaként 1837-ben írta röpiratát a nemzet színházának létrehozásáért. 1847-48-ban ugyanitt, mint aligazgató, részt vett március 15-e estéjének váratlan műsorváltoztatásában. A szabadságharc bukása után sógorával, Vörösmartyval két évig Heves és Szatmár megyékben bujdosott. Irodalmunk és történelmünk alapos kutatójaként igen sokat tett a nemzeti tudatunk és a nyelvünk védelméért. Mint példaképe Kölcsey, Bajza is szeretett tisztán látni, az ízlésben, etikában és a politikában is szigorú elveket vallott. Bár a szabadságharc bukása után kissé elkeseredett, de istenhitét, egyenességét és a magyar nemzet iránti feltétlen elkötelezettségét továbbra is megőrizte, mert mint vallotta: "Mindezek nélkül nem jöhet létre szellemi életünk egészséges fejlődése". Sajnos az '50-es években egészsége és elmeállapota megrendült és 1858. március 3-án Pesten elhunyt. Fia, Bajza Jenő (1841-1863) - Deák Ferenc keresztfia - követte apját az irodalmi pályán, versei mellett Zách Feliciánról szóló drámája a legismertebb. Bajza Józsefet sokan csak mint színházi embert ismerik, pedig verseket, elbeszéléseket is írt és fordított. Hazafias és csendes, szinte andalító szerelmes versei egy időben nagyon népszerűek voltak. Aktívan részt vett és nagyon harcos volt az irodalmi és színikritikai vitákban. Írásaira az igényesség és a rendkívül választékos kifejezések a jellemzőek, nem tűrt semmilyen lazaságot sem. Versei, írásai, egész munkássága ma is példaértékű, kár, hogy lassan a feledés homályába merül. Örvendetes, hogy Szücsiben szépen felújított emlékháza ma is áll, és látogatható. Tiszta, következetes és mélyen nemzeti elkötelezett eszmeiségére jelenünkben is nagy szükség lenne. "Így volt ez mindörökké, / S így lesz-e a földtekén? / S a gazság előtt hajol meg / Erkölcs, jámborság, erény? / Lenni kell egy jobb világnak / Itt vagy más bolygó tekén: / Ébren alva ezt sugallja / Fájó szívnek a remény." Dr. Horváth György

<<< Vissza