<<< Vissza

Jó mulatság volt
Honismereti verseny margójára

2004. július 23.

 
Van egy különös tanulmányi verseny, melynek neve: "Magyarország az én hazám", komplex országismereti és műveltségi verseny.

A honismeret szelleme a Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület (SZAKE) bűvös palackjából pattant ki - 20 évvel ezelőtt. Lelkes pedagógusok voltak a kezdeményezői. Olyanok, akik nagyon hittek abban, hogy sokat lehet, sőt sokat kell tenni azért, hogy a szakképző iskolák tanulói közül minél többen váljanak "kiművelt emberfőkké". A verseny célja Magyarország minél sokoldalúbb megismertetése a tanulókkal.(Mindez azokban az időkben fogalmazódott meg, amikor a szakképző iskolákban még sem földrajzot, sem művészeti ismereteket nem tanítottak.)
Minden évben hazánk valamelyik nagy tájegysége a verseny tárgya, melyet az Oktatási Minisztérium hirdet meg.

A Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola diákjai korán bekapcsolódtak ebbe a nemes vetélkedésbe. Területi és országos döntőkön verekedve át magukat, többször értek el dobogós helyezést, nemcsak az iskolának és a városnak, de gyakran még a dél-alföldi régiónak is dicsőséget szerezve. Nagy és rangos iskolák csapataival mérték össze tudásukat.

Szabadidejüket feláldozva útikönyveket olvastak, kronológiákat, földrajzi atlaszokat, vaskos néprajzi és művészeti albumokat tanulmányoztak, és a hetek múlásával egyre otthonosabbá vált számukra ez a kis haza.

Mérhetetlenül sok hozadéka van mindig a hónapokig tartó "fegyverkezésnek": a
legnagyobb, kétségtelenül a megszerzett tudás. A felkészülés során a diákok megtanulnak rutinosan forgatni olyan kézikönyveket, melyek ismerete nélkül műveltségről aligha beszélhetünk. Ezek a könyvek új és új kapukat nyitnak előttük a tudás birodalmában.

De, jó érzés a közös munka is. Délutánonként összebújni a megújult, barátságos iskolai könyvtárban, vaktérképezni és furmányos feladványokat megoldani, és nagyokat kacagni a bakikon. No, meg a lazításként felolvasott fiktív leveleken, (ki írhatta kinek?) melyek ugyan játékosak, de sok-sok ismeretet hordoznak.
És persze izgalmas a megmérettetés is. Maguk mögött hagyni nagy iskolák magabiztos diákjait, vagy éppen elismerően felnézni a náluk jobbakra.

Megtapasztalni, hogy egy csöpp kis kertészeti iskola diákjai is a legjobbak között lehetnek, kitartó munkával.
Ez történt az idén is. Az ország nagyobb városaiból 41 iskola csapata mérte össze tudását. A Bartha János Kertészet Szakképző Iskola 10/A osztályos csapata a 11. helyen végzett.

Természetesen volt már ennél sokkal szebb eredményünk is. De nyugodt szívvel mondhatom: ezek a fiúk, akik az iskolai munka mellett igen gyakran az otthoni fóliában is helytállnak, "megtették, amit a haza megkövetelt tőlük". Ők már a tudás hatalmával felvértezve mondhatják: "Magyarország az én hazám."

Szeretettel gratulálok nektek, Csáki István, Csomány Csaba, és Dömsödi János! "Ez jó mulatság, férfimunka volt"

Bottyánné Tóth Ildikó
könyvtáros-tanár


<<< Vissza