<<< Vissza |
Visszajárnak a néptánc táborba |
2004. július 23. |
"Ki
játszik ilyet, majd megmondom, milyet..." - ezt a dalt is énekelték
a népi játék és néptánc tábor résztvevői múlt héten. S hogy kik, és mit
játszottak? Hankó Györgyné szervezésében és Nagy Istvánné segítő munkájával negyedik éve csendülnek fel régebbi, már ismerős és újonnan tanult népdalok, mondókák a Zöldág Mozgáskultúra és Sportegyesület Kiss Bálint utcai termében. Emellett népi ritmusjátékokkal, néptánc-tanulással, kézműves foglalkozással, valamint változatos külső programokkal telik a hét a táborban. - Öt és tizenkét év közötti gyerekek vannak itt - mondja Hankóné. - Ebben a korban még örülnek a játéknak. Egy másik jellemzőjük: visszajárnak. A jelentkezők nagyobb része második-harmadik éve vesz részt, vagy már régebb óta Hankóné tanítványa. A tábor vezetője sajnálja is, hogy most mindössze egyetlen olyan fiú jött, aki azelőtt nem táncolt. Hasonló a helyzet a pár hete indított és kedd, csütörtök esténként tartott táncházban is, vagyis ez idáig nem akadt külső jelentkező. Pedig ennek is az a célja, hogy az iskolákban néptáncot tanuló gyerekeknek és szüleinek nyáron ne legyen hiányérzete, magyarázta Hankóné. Akik viszont eljöttek a táborba, azok számára szinte az egész nap a népi hagyományokról szólt, akár a teremben voltak, akár más helyszínen. Csinosítgatták a tavaly felavatott Népzenészek terét, jártak múzeumban. A Jukka műhelyben megnézték Kovács Ivánné néprajzi gyűjteményét is. A népi bútorfestő lakásán sok minden új volt a gyerekeknek: érdekesnek találták a kelengyésládát, s nevettek a kontyosszéken, amely az erdélyi családokban a hangulatot tükrözi. A táborba ellátogató Kovács Ivánnétól azt is megtanulták, hogyan kell karkötőt készíteni kézen szövéssel. Péntekre, az utolsó napra már készen álltak a gyerekek a szokásos táborzáró bemutatóra. Újdonság volt idén, hogy a Kossuth téren adták elő mindazt, amit a táborban tanultak. A látványos részét a végére hagyták, akkor dél-alföldi táncokat és héjszát (lánc- vagy körtánc) jártak el. Ez utóbbi Erdély legkeletibb részének, a Gimes, Moldva vidékének jellegzetes tánca, egyszerűbb lépésanyaggal, mint a virtuozitást igénylő dél-alföldi. A tánctáborba az addig csak szemlélődő szülők, nagyszülők is beálltak s Balla Tibor tekerő, illetve Szabó Csaba klarinétkísérete mellett felszabadultabbak lettek a népviseletbe öltözött gyerekek a Kossuth szobor tövében. D. J. |