<<< Vissza

Zséda

2004. július 9.

 
Az egykori drámais egy éve is elkápráztatta hallgatóságát, mint jó torkú díva, ám a színpad mellett kedvére nézelődhetett és tapsolhatott fellépő társainak. Legutóbb ezt már nemigen tehette meg, hiszen amikor éppen nem énekelt, csak dedikált és interjúkat adott.

Bár nem az ifjúsági ház melletti színpad jelentette Zsédenyi Adrienn számára egykor a világot jelentő deszkákat, tavaly nyáron a gimnázium drámai tagozatosainak találkozóján és az idei Európa-fesztiválon is ezen a színpadon énekelt. Az egykori drámais egy éve is elkápráztatta hallgatóságát, mint jó torkú díva, ám a színpad mellett kedvére nézelődhetett és tapsolhatott fellépő társainak. Legutóbb ezt már nemigen tehette meg, hiszen amikor éppen nem énekelt, csak dedikált és interjúkat adott.

- Valóban tavaly óta gyorsultak fel az események - vallja Zsédenyi Adrienn. - Tavaly, nyár elején a drámai tagozat fennállásának huszonötödik évfordulójakor nagyjából két számot ismertek tőlem szólóban. Utána jött a Szeress most!, ami az igazán nagy népszerűséget hozta meg számomra, és még nagyon sok mindent.

- Például az eMRton-díjat is.

- Hát igen, az év eleje több szakmai- és közönségdíjat hozott nekem, az eMRton mellett megkaptam a BRAVO Otto-díjat is. Úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy jól döntöttem, és az az út, amit kijelöltem és megálmodtam magamnak, megvalósult.

- Hogy nőttél fel a feladathoz?


- Belejön, beletanul az ember. Most már több műsorom is van: az egyik egy élő koncert tíz zenésszel. Mindig ünnep, ha ez így összejön. Ezzel a csapattal a Thália Színházban volt egy nagy koncertem. A Zongorista és én című esten ketten vagyunk a színpadon, és egy órán keresztül a nagy-nagy kedvenceimet énekeltem. Két táncoslánnyal pedig a nagy slágereimet adom elő, meg néhány kedvencemet, mint ahogyan most itt is.

- Szívesen megmutatkozol más oldaladról is? Arra gondolok, hogy láthattunk televíziós talk-show-ban is.

- Nem bánom, ha inkább éneklés miatt hívnak. A beszélgetős műsor egy másik műfaj, van, aki ezt is jól tudja csinálni. Én nem vagyok annyira a szavak embere. A sztorizás, amitől az ember a térdét csapkodja, nem igazán jellemző rám. De azért most már egyre lazább vagyok, és ezekben a műsorokban is jól érzem magam.

- Tavaly már átérezhetted, milyen is visszatérni egykori ismerőseid közé, és a szentesi közönség előtt fellépni.


- Izgalmas. Pápa a szülővárosom, de Szenteshez is nagyon sok szép emlék köt, így a tanáraim, osztálytársaim is. Sokszor feljön bennem az az atmoszféra, amit az itt töltött pár évben tapasztaltam. Nagyon sokat kaptam itt, amire jó visszaemlékezni. Mindenképpen van bennem egy plusz töltés a szentesi közönség előtt.

- Netán már drámais diákként közelebbi ismeretségbe kerültél az ifjúsági ház melletti színpaddal?

- Ez a színpad nekem valahogy kimaradt akkor. Többnyire a színházterem és a gimnázium színpadán voltam. Itt már csak mint énekesnő léptem fel.

Darók József


<<< Vissza