Fotó: Pápai Zoltán A kedves olvasók közül néhányan esetleg látták a múlt év végén, ez év elején a Koszta József Múzeumban a "Kaszálj nékem búzát, árpát!" c. kiállítást, amely a néprajzi gyűjtemény játékállományából készült. Ha a vendégek közül valaki úgy érezte, hogy egyik-másik műtárgy - képletesen szólva - kissé szomorkodik, talán lehetett benne némi igazság. Közülük ugyanis némelyik hetekkel a mi megnyitónk előtt meghívást kapott a Budapesti Történeti Múzeum időszaki kiállításában való részvételre. Mivel a mi fenntartónk által jóváhagyott munkatervünkben erre az időpontra már szerepelt egy saját, önálló, ilyen témájú kiállítás, a néprajzi műtárgyak így itthon teljesítettek szolgálatot - sok vendégünk nagy megelégedésére. Kölcsönadtuk viszont a régészeti gyűjtemény néhány darabját, amelyek azután olyan helyen "grasszáltak", ahol öt-hatszáz évvel ezelőtt a magyar királyok - köztük az "igazságos" Mátyás - élték mindennapjaikat, ülték ünnepeiket. Valóban előkelő társaságba kerültek a mi apróságaink, hiszen a szomszédos termekben pl. főúri, nagypolgári babaszobákat lehetett megcsodálni a Magyar Nemzeti Múzeum kölcsönzései jóvoltából. Ennek a kiállításnak a "kemény magja" költözött tavasszal Buda várából a szegedi várba, legalábbis annak néhány megmaradt és felújított termébe a Móra Ferenc Múzeum klasszicizáló épülete mögött, s "Játszani jó" címmel várja július közepéig a látogatókat, közülük is főként a gyerekeket. A bejárattól rögtön jobbra néhány, miniatűr, őskori agyagedényünk feszít budapesti gyűjteményekben honos társaikkal együtt (képünkön). A szembeni oldalon álló vitrin közepére a szentesi múzeum avar kori bronzcsengőit függesztették fel a kiállítás rendezői a fűzfa sípok és egyéb, népi gyökerű hangadó, hangkeltő eszközök mellé. Annak bizonyságául, hogy az arisztokrata csemeték sem voltak mentesek a játékszenvedélytől, a terjedelmi korlátok miatt csak egyetlen, de a szó szoros értelmében fényes példát szeretnék felhozni. Egy 1576-ban készült, ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában levő ezüstpoháron Radvánszky György zólyomi alispán kislánya babát tart a kezében, kisfia pedig vesszőparipán lovagol. A korszerű múzeumi kiállításokkal szembeni alapvető elvárás, hogy aktív cselekvésre késztesse a látogatókat, egy játékkiállítás esetében elsősorban a gyerekeket. Nos, a legifjabb korosztály tagjai a szegedi várban ebben a tekintetben elégedettek lehetnek. A kiállítótér két zugában is fakockákból építhetnek házat-várat, körötte-benne fa kocsit-lovat tologathatnak-húzogathatnak. De fából van a tűzoltókocsi, a konyhát imitáló enteriőrben a villanyrezsó is. Nem lehet panaszuk tehát azoknak a felnőtteknek sem, akik azt vallják, hogy a mai gyermekjátékoknak is természetes anyagból kell készülniük. Ha pedig nem akarnak üres kézzel távozni, a kijáratnál, megfizethető áron vásárolhatnak is olyan alkalmatosságokat, amelyek eleget tesznek ennek az elvárásnak. Én is engedtem a nosztalgikus hangulatnak, egy fakereplővel jöttem haza - gyerekkorunkban ilyennel riogattuk játszópajtásaimmal azokat a madarakat, amelyek a friss vetésben próbálták éhségüket csillapítani. Dr. Szabó János József

<<< Vissza