|
Rég volt, amikor elkezdtük a szülés előtti tornafoglalkozásokat városunkban,
Szentesen-vidéken elsőnek.
Már akkor adott nekünk helyet a tornatermében, tanévben a Boros Sámuel
Közgazdasági Szakközépiskola. Azóta sem zárták be a kismamák, de a kispapák
előtt sem az ajtót.
Hétfőnként megszokott látvány, hogy a leendő anyukák, apukák kézen fogva
jönnek órára. Eleinte furcsa volt talán, ha ilyenkor babasírástól volt
hangos a földszint, amikor visszajöttek látogatóba gyöngyszemükkel a büszke
anyukák, apukák.
Az első ilyen "babák" már másodszor is kijárták ezt az iskolát,
hiszen itt érettségiztek. Őrájuk duplán büszkék vagyunk, de nem kevésbé
minden "terhes tornás" királylányra és kishercegre. Hála a termet
adó iskola dolgozóinak, már születésük előtt egy különös kapcsolat alakulhat
ki, baba és mama között, mama és mama között, papa és papa között talán
egy életre szóló barátság. Nagy örömömre már van ilyenre példa, volt anyukáim
és apukáim között.
Így anyák napja után, de gyereknap és pedagógusnap előtt szeretném megköszönni
az elfogyni nem tudó türelmet és szeretetet, amit kapnak az anyukák, apukák,
rajtuk keresztül a babák is, de nekem is marad belőle. Nem nagy szavakkal,
csak egyszerűen tettekkel segítik munkámat, olykor bátorítanak,ha kell.
Az első jelentkezésnél, egy bátorító, szerető mosoly a volt testnevelő
tanárnőtől, akinek az egész napi munka után marad erre is ereje. A takarító
nénik türelme, ami pedig elfogyhatna olykor, ha elfelejtünk az óránkra
nézni, és túllépjük az időt. A vezetőség érdeklődő kérdéseiről nem is
beszélve, amik nemcsak arra terjednek kis, hogy hány kismama volt, hanem
a nem létező problémákra, mint például a tornaterem hőmérséklete.
Úgy érzem ők komplex, követésre méltó példát adnak az anyák tiszteletére
és támogatására, a gyerekek szeretetére, és a jövő nemzedékének a következetes,
csendes, önreklámmentes segítésről. Az itt dolgozók már régen Európában
éltek, jóval az Európai Unióba való belépés előtt.
A nyári szünetben szintén nagy segítséget kapunk a Zsoldos Ferenc Szakközépiskola
és Szakmunkásképző Iskolától. A meleg napokban kinyílik előttünk a kapu
és a tornaterem ajtaja. Jóindulatú odafigyeléssel, segíteni és tenni akarással
fordulnak felénk itt is. Hazamegyünk minden nyáron, mintha a biztonságot
adó családi fészekből a nagyszülői házba térnénk, ahol szeretettel várnak
bennünket és a jövő nemzedékét.
Talán ez nem is olyan nagy valami, gondolhatják sokan. De igen, hiszen
a "Közgé" ezt már lassan több, mint 25 éve teszi, változatlan
törődéssel, szeretettel és segítéssel. Nem marad el a "Zsoldos"
sem, 13 éve minden nyáron vár bennünket mosolyogva, jóakarattal.
Szeretném mindkét iskola vezetőségének és dolgozóinak ezt a példaértékű
tettet megköszönni. Megszokni a jót, a jóindulatot és az állandó segítséget
könnyű, de nem szabad természetesnek venni. Ők úgy teszik ezt, hogy a
segítségre számíthatunk, s ha nem is mondják ki, érezzük őszinte és szívből
jön. Köszönöm az anyukáknak adott tiszteletet, az őszinte gyerekszeretetet.
Gratulálok ahhoz a munkához, amivel megtanítják a tanulóikat úgy segíteni,
hogy jó érzéssel elfogadhassuk a kiszolgáltatottság érzése nélkül. Tanítók
ők a szó igazi, nemes értelmében. Büszke vagyok a lehetőségre, hogy olyan
iskolákban tarthatom a foglalkozásokat, ahol emberségből látnak példát
a tanulók maguk előtt, és nem csak hallanak róla.
Mindent nagyon köszönök:
Füredi Zsuzsa
gyógytornász
|
