Nem mesét mondok. Igaz történetet. Itt, Szentesen a Kálvária-temetőben mutatta be május milyen varázslatokra képes. Minden szavam valóságban átélt élményről beszél. Temettem, mint helyettes lelkipásztor. Egy nagycsaládos szegény asszonyt, kinek igen nehéz volt az élete. Szépen akartam búcsúztatni. Ezért még költői szavakat is igénybe vettem. Azt kértem a gyászoló gyülekezettől, hogy sok szeretettel temessünk. És igazzal, mint amilyen igaz, hogy másutt van. Május, melyről oly szépen írja Mécs László: május "Beugrik, mint egy bűvész. Bűvölete - sugárzik róla: minden hajaszála más-más virággá változik..." Mikor beszédemet felolvastam, még nem gondoltam arra, hogy május most tényleg beugrik, bűvészkedik és hatalmas virágcsokorrá változik a temetőben, egy elhagyott sírt egészen beborítván. Mikor a gyászmenet élén haladván megláttam ezt a mezőről idevarázsolt lilában, pirosban pompázó virág-együttest, azonnal megállítottam a gyászmentet, és e szavakkal fordultam a feketeruhás gyászolók felé: "Íme, láthatjátok ilyen Isten szeretete, mely szinte idevezérelte e gyászmenet útvonalára, ezt a gyönyörű szép mezei csokrot. Erről beszéltem búcsúztatáskor. Higgyük el: mindez arról tesz bizonyságot, hogy Isten szereti halottunkat, s minket is, mindnyájunkat. Annyira szíven ütött ez a véletlenség, hogy a temetés után visszaautóztam a temetőbe, és meg is örökítettem e pompás látványt. S közben azon gondolkodtam, hogy lám, a május nem tiszteli a temetők rendjét, s belopja a sírok közé is a mezők pompáját, mely jelen esetben egy kéretlen dekoráció szerepét játszotta egy szegény öregasszony temetésén. Még azt is el kell mondanom, hogy a versnek, melyből idéztem a május bűvésztudományát, ez a címe: "Május, gyere be!" Hát bejött, szolgálatra jelentkezett, felkínálta tudományát. Mert, noha a szegény kisember haláláról nem írnak az újságok, nem történnek ilyen-olyan méltatások, de azért lám megeshet, hogy a természet ura úgy gondolja, hogy hadd legyenek kivételek is, s hadd tudják meg minél többen, hogy létezik egy másfajta rend is, mint amihez mi hozzászoktunk. S a végén annak a rendnek lesz igaza, mely néha belerendetlenkedi magát a bevett sablonok világába, s jelzést ad magáról. Hát ezt elmondtam, s boldog vagyok, hogy ezt is megértem: ministrált nekem a mezők virága, s gondoskodott arról, hogy elhiggyék az emberek azt, mit szomorúságukban nekik mondtam. S, ugye senkit sem zavar, ha néha kiderül, hogy világunkban szokatlan dolgok is megesnek, s jótékonyan megsértik eszünk oly kényes "alkotmányát"? Utóirat: A temetés óta eltelt tíz nap, s íme a közvélemény által eltemetett magyar labdarúgás Németországban, s éppen egy jeles alkalommal feltámadt s bizonyította, hogy ami alszik, az nem biztos, hogy halott. Vagyis: a legmasszívabb közvéleménynek és a legbizonyítottabbnak látszó közmeggyőződésnek sincs mindig igaza. Ezért okos dolog a közvélekedéseket nem rögeszmésíteni, mert a rögeszmék könnyen történelmi szerephez juthatnak, a akkor az már nem futballmeccs! Vági László

<<< Vissza