<<< Vissza

Brüsszel vagy Athén?
 

2004. május 21.

 
Kedd reggel írom e sorokat. Szeretem már hétfőn leadni cikkeim kéziratát a szerkesztőségnek. Idejében. Tegnap is ezt tettem. Ahogy mondani szokás: „Elvetettem a gondját.”

Ma azonban – bár tegnap már benyújtottam írásomat – nem érzem úgy, mintha nyugodt lehetnék az ügyben. Mert tegnap este kétszer is szembe találtam magam egy olyan választási hirdetéssel, mely azonnali reagálásra kényszerít. Természetesen nem nevezem meg azt a politikai pártot, mely felelős érte. Nem akarok írásommal belekeveredni a politikai elfogultságok pókhálójába. De mikor támadás éri az emberi jóérzést, mikor a társadalom igen tiszteletre méltó hányadát ordenáré módon nevezik néven, akkor ezt nem hagyhatom szó nélkül. Akkor elemi kötelességem éberségre szólítani mindazokat, akik szívesen olvassák soraimat; akkor még azt is megkockáztathatom, hogy azt írjam:
 „Magyarok! Most ettől illik megsértődnötök!” Igen, most aztán nem szabad pihentetnünk erkölcsi jóérzéseinket. Most szép csendesen, de hatásosan fel kell magunknak tenni a kérdést: meddig engedhetjük meg a pártpolitikának, hogy fügét mutasson a magyar választópolgár jó ízlésének? Még egyszer és nagyon nyomatékosan kérem – merem kérni –, hogy működtessük magunkban és baráti környezetünkben a jó embert! Hogy a pártok felelős vezetői kénytelenek legyenek a sajtó szabadságát alávetni a tisztesség önfegyelmének szabadsága alá. Mert micsoda demokrácia az, ahol büntetlenül sértegethetők a polgárok? 

Ezzel kapcsolatban aztán hadd tegyem szóvá jogos elvárásainkat is a írott és elektronikus sajtó munkatársaitól. Ne feledjék, hogy az emberek pénzéből élnek! Ezért nekik kötelesek szolgálatokat tenni azzal, hogy segítik őket a pártpolitikai érdekek által felkorbácsolt zűrzavarban eligazodni. Azt fel kell tételeznünk, hogy ők maguk képesek arra, hogy különbséget tegyenek fehér és fekete között. Ennek következtében ne tegyenek úgy, mintha csak az volna a dolguk, hogy megjátsszák az ún. „semlegességet”. Ha arról van szó, hogy az emberek világos látását és elemi jóérzését éri támadás, akkor nincs helye semmiféle hamis objektivitásnak. Az általános elfogadott erkölcsi elvek ellen, az elemi tisztesség törvényei ellen nincs helye semmiféle demokratikusnak hazudott szabadosságnak. A morális 2x2=4 ellen a sajtónak nincs szabadsága!

A sajtó munkatársainak kötelességük látni, hogy a jelen történelmi helyzetben miként kell jól kvalifikálnunk azokat a politikusokat, akik szeretnének bizalmunkkal élve bejutni az unió parlamentjébe. Mert azért az tűrhetetlen állapot, hogy az athéni olimpiára csak gondos mérlegelés után juthatnak ki a sportolók, miközben felelős uniós állások betöltéséhez nem kap a nép semmiféle segítséget. Legfeljebb csak annyit, amit pártpolitikai elfogultságok nyújtanak neki. Látni és láttatni! E szabály alól nincsenek felmentve talán még a vakok sem. Komoly időket élünk. Ilyenkor az erkölcs és tisztesség érvényesülése létkérdés.

Vági László


<<< Vissza