<<< Vissza

Levél Amerikába

2004. május 7.

 
Kedves Marci bátyám!

Isten drága ajándékának tartom, hogy 86 évesen elmondhatom: van még nagybátyám, és őt köszönthetem századik születésnapján. Szeretnék első köszöntőd lenni. Méghozzá úgy, hogy nyílt levéllel fordulok hozzád, hadd élvezzék itt, a Tisza mentén - te Szegededtől nem messze - milyen az, amikor egy öreg magyar örül a még öregebbnek? Milyen az, mikor a rokoni kötelékek jól működnek és harcolnak a tér és az idő konok hatalma ellen, amíg csak tudnak?

Kedves Marci bátyám! Isten éltessen! S köszönöm, hogy az Európai Unióba való belépésünk ünnepének előestéjén felhívtál engem. Úgy látszik: az én számból akartad hallani a történelmi csatlakozás nagy hírét. Nekem akartad elhinni.
Hát hallottad és hitted is. Bár szellemed meg nem kopott frissességét igazolván, némi kedves iróniával megjegyezted: Magyarországnak már van gyakorlata a csatlakozásokban. Tényleg van gyakorlata, és te ennek következtében voltál kénytelen körüljárni a világot Ausztráliától, Kanadán át az USA-ig. A te száz éved ettől lett nem akármilyen száz esztendő. Akár szimbolikus is.

Persze azt is kifejezted, hogy most remélsz. Én meg azt kívánom neked Istentől, hogy legyen még időd a reménységre. S, hogy ne legyen okod a csalódásra. Hogy pedig elhidd jókívánságom szívből fakadását, megvallom neked nyílt ünnepélyességgel: miért szeretlek és becsüllek sokra?

Mikor gimnazista voltam, le akartál beszélni a papi pályáról. Voltak hozzá érveid. De azt csak most tudod meg, hogy én, a frissen felszentelt pap, miként szerettelek volna téged megcáfolni? Első szentmisémre meghívtam szónoknak az ország egyik legműveltebb és legmodernebb papját, Varga László jezsuita atyát. Akartam, hogy legyenek jó benyomásaid is a katolikus papságról, nehogy túlságosan szánakozz rajtam. Biztos voltam ugyanis szánakozásod őszinteségében.

A szentmise előtt te és Varga László - emlékszem - politikai vitába bonyolódtatok a németek győzelmi esélyeit illetőleg. E vitának az lett a vége, hogy kijelentetted: "Ennek a papnak azért van esze!" Ettől nagyon boldog lettem, mert tudtam, hogy igazgat mondtál. Így is gondoltad.

Azóta eltelt 62 esztendő. S ez idő alatt bebizonyítottad, hogy a rokoni szeretet hogyan tud felülemelkedni minden esetleges ellenérzésen. Ezért vagyok nagyon hálás neked. Akarva, nem akarva annak a szeretetnek lettél élő bizonyítéka, melynek éppen ezekben a történelmi időkben kellene itt, nálunk politikai erővé válnia. Hogy az ádáz harcot vívó pártpolitikai ellenfelek meg tudnák egymásról állapítani: "Azért neked is van eszed! Sőt lelkiismereted is van!"

Kedves Marci bátyám! Jó apám szeretett téged nagyon, mint legkisebb öccsét. Ennek ellenére kérem Istent: ne siettesse túlvilági találkozástokat! Hiszen ott lehettek együtt éppen eleget!

Isten éltessen! Hogy örülhessünk neked sokan sokáig!

Szerettel: Laci öcséd

Utóirat: Ezzel a szubjektív hangvételű rokoni levéllel meg akartam szólítani az Európai Unió kapujából mindazokat a becsületes magyar embereket is, akiket a múlt század történelme kényszerített kivándorlásra, és akik távolléte szegényebbé tett bennünket.

Vági László


<<< Vissza