Az Európai Unió kapujában mi juthat eszébe egy olyan idős magyar papnak, aki e történelmi pillanatban azt akarja mondani sorstársainak, amit hit szerint a legfontosabb mondanivalónak tart? Úgy érzem, hogy a Bibliában találtam meg ezt a legfontosabb üzenetet. Erről szeretnék beszámolni. A Krisztus utáni első században történt, hogy egy csodás megtérés után Pál apostol Ázsia és Európa határához érkezett. Ott érte egy látomás. Megjelent neki egy európai - közelebbről macedóniai férfiú - aki e szavakkal fordult hozzá: "Jöjj át Macedóniába, és légy segítségünkre!" Pál azonnal elindult, mert mint mondta: "Megértettük, hogy odahívott minket az Isten, hogy nekik hirdessük az evangéliumot." Nekünk, magyaroknak, nincs szükségünk arra, hogy látomásos útbaigazítás vezéreljen minket Európába, oda, ahová már István király is beléptetett bennünket. Minket maga a történelem oktatott ki arra, hogy újra meg kell érkeznünk saját ősi otthonunkba. S ezt az oktatást "megértettük". Hogy aztán mit viszünk Európába, az majd hamar kiderül. Hogy leszünk-e mai, modern evangélium olyan jó hír, melyre talán nem is számítanak a polgári jólét párnáin pihengető átlag nyugatiak, gyorsan elválik. Vagyis Magyarország történelmi vizsgáztatás előtt áll. Kár, hogy ettől a politikai elit nem hajlandó megrendülni, mert csak a maga ügyeivel van elfoglalva. De azért remélem, hogy nem vagyunk túl kevesen ahhoz, hogy reménytelibb körülmények között értsük meg, amit hatvan évvel ezelőtt Márai Sándor így "szimatolt meg" "...készül, igen, közel van a lényeges, döntő változás." A döntő változás tényleg bekövetkezett, de a bolsevizmus gondoskodott róla, hogy e változás ne legyen üdvözítő. Ezért is menekült világgá Márai és vele együtt nem kevesen. Ő azonban messze Amerikában is megmutatta, hogy kell megmaradni magyarnak. Ott nőtte ki magát a világirodalom egyik híres prófétájává, és gyönyörű, érthető magyar nyelven hozta az értő világ tudomására: mire képes a magyar szellem, ha nem eladó, hanem megmarad magának. Ha mi, mai magyarok, ezt a példát akarjuk követni, és jobbik önmagukkal akarjuk gazdagítani Európát, akkor mi is eldicsekedhetjük, hogy "megértettük", mit kíván tőlünk a történelem gazdája. Ez esetben - hatvanéves késéssel - elmondhatjuk: "...igen, itt van, közel van a döntő változás." Adja Isten, hogy 2004 karácsonya ettől legyen feltámadási ünnep 1944 karácsonyi nagypéntekjéhez képest. Vági László

<<< Vissza