Sokszor halljuk, s nem véletlenül. Aki figyelemmel kíséri a sporteseményeket, az nem sok olyan hírrel találkozik, mely fiatal, sőt nagyon is fiatal sportolóinkról szólna. Ezúttal, azonban egy igazi különlegességről, igazi csemegéről szeretnék beszámolni. A közelmúltban rendeztek egy kupamérkőzés sorozatot Rákóczifalván, a helyi sportcsarnokban. A dolog érdekessége, hogy a résztvevők általános iskoláskorúak voltak, azok közül is a legkisebbek, hat-hétévesek. Nyolc csapat érkezett a helyszínre, többek között Szolnokról, Kecskemétről, Jászberényből, Debrecenből és Szentesről. A szentesi legifjabb focistákat most először a Petőfi Sándor Általános Iskola mostanában formálódó, és igen sikeresnek mondható első osztályosokból álló 10 fős csapata és edzője, Halász Antal képviselte ezen a regionális tornán. Az egész napos rendezvény, bizony komoly rátermettséget és felkészültséget, és koncentrálást igényelt minden egyes kis játékostól. Gyermekeink példamutató szereplése megfelelt a várakozásoknak és túlzás nélkül állítható, kivívta a játékostársak, szüleik, és az egész lelátó szimpátiáját.Küzdeni tudásból, fegyelmezettségből, és játéktudásból is bizonyított ez a "picur válogatott" az öt mérkőzés során. Jó volt látni ezt az igazán gyermekien lelkes focit, ezt a szeretet táplálta sportot. Jó volt látni küzdő fiaink arcát, akik a mérkőzések alatt harcos focisták, a szünetekben nyugalommal játszó gyermekek. Mérkőzéseik eredményeképpen büszke másodikok lettek, megelőzve a debreceni Loki csapatát és egy szép kupát hozhattak haza. Egy csapat, melynek sikere révén a szót, hogy Szentes ott azon a szombaton sokan megtanulták, és szívesen ki is mondták. Ezek a kicsik, korukat meghazudtoló bátorsággal, ügyességgel és elszántsággal küzdöttek. Mi pedig, akik láttuk őket egy szép és mindenképpen megható élménnyel lettünk gazdagabbak, mely úgy gondolom biztatás a későbbiekhez is. Az üde, szép játék élményének napja volt ez számunkra. A palánk túlsó oldalán pedig mi mást is tehettünk volna, mint csodáltuk és amennyire csak belefért, lelkesen biztattuk pici focistáinkat. Az ő gyermekien tiszta érzéseiktől vezérelve láthattuk a játékot, a szemet, lelket gyönyörködtető, igazi sportot. Ez az a plusz, melyet megtanulni nem lehet, mellyel mindannyian rendelkezünk, s amely még ebben a korban olyan feltartóztathatatlanul előtör. Szeretnivalók és meghatóan ügyesek voltak a "mieink", akik kicsikként nagyok és feledhetetlenek lettek. Köszönet nekik ezért az élményért. Mészárosné Surányi Olga

<<< Vissza