Képünkön: Az SZTE futballcsapata (1913) A szentesi futballcsapat számára nagy volt a tét, mivel közel 3 éves veretlenségét kellett megvédenie a hazai közönség előtt, amelyre pedig - a hozzáértők szerint - nem sok esélye volt. A pályaavató mérkőzésekről az Alföldi Ellenzék részletesen beszámolt: "Óriási közönség jelenlétében folyt le a húsvét két napján rendezett labdarúgó-mérkőzés. Ott volt a város színe java. Nagy érdeklődés kísérte mindkét napi játék menetét, s mindenki kíváncsi volt, hogy mily arányban fog a szentesi csapat leveretni. A kombinációk nem váltak be, mert bár az első nap a szentesi csapat, amely csak erre az alkalomra alakult meg, és eddigi formáján alul játszott, a Szegedi Atlétikai Klub I. csapatától 3:0 arányban kapott ki. A szentesi csapat is belőtt kétszer a kapuba, de a szegediek kapusa, Csáki, ki a Délvidék első kapusai közé tartozik, kivédte azokat, két 11-es rúgást pedig félrerúgtak. Megállapítható, hogy a SZAK csapata szépen összejátszott, s eltekintve, hogy egyik játékosuk az egyik legjobb csatárunkat a kapu előtt felbuktatta és biztos gólt mentett - amiért a bíró ki is állította -, elég higgadtan játszottak. Nem lehet ezt mondani a másnap játszó Szegedi Testgyakorló Klub csapatára, amelyiktől - miután nem a jelzett II., hanem az I. csapat jött - többet vártunk volna, durván játszottak, s csak ennek köszönhető, hogy csapatunkat, amely hétfőn felfrissülve jobban játszott, csak 2:0 arányban tudták legyőzni. Az első félidőben 0:0 volt az arány, s kétséges volt az eredmény, mert felváltva támadtak, de a II. félidőben megkezdődött a harc, a buktatás, a rúgás, úgyhogy a bíró ismét egy játékost kiállított. Nem nevezhető azonban vereségnek, mert ilyen állandóan együtt játszó I-ső csapatoktól más csapatok sokkal nagyobb arányban kaptak ki, míg a mi régi veretlen csapatunkból hiányoztak többen, akik nem játszhattak, és többen meg éppen erre az alkalomra jöttek haza messziről, és így bár egyenként mindegyik jó játékos, összjátékban nem tanulhattak össze kellőképpen. Bízzunk azonban bennük, hogyha megint összekerül a régi jó csapat, ezt a kis csorbát is kiköszörülik." Így történt. Az elkövetkező hetekben, hónapokban a szentesi válogatott győzelmet győzelemre halmozott: Kunszentmárton csapatát 10:0-ra, az eszéki Szlavónia I. horvát csapatot 2:1-re, a szegedi Merkurt 4:1-re, Hódmezővásárhely csapatát 7:1-re, Kecskemét csapatát 4:1-re győzte le. A vásárhelyiek elleni mérkőzés különösen emlékezetessé vált, mivel az SZTE csapata ekkor lőtte be 100. gólját, szemben a 17 kapott góllal. E rendkívül sikeres csapat személyi összetételét nem ismerjük. Bizonyos, hogy az összetétel nem volt állandó, mérkőzésről mérkőzésre változott, cserélődött. A korabeli tudósítások csak ritkán emlegettek neveket, ezért csak hiányosan tudjuk felsorolni a legkorábbi szentesi játékosokat: Boros (Sándor) I., Boros II., Brüll (József), Dobóczki, Faragó L., Fazekas L., Felczán (kapus), Feurer L., Geréb, Ibolya J., Kohányi L., Montag, Nittinger K., Novák, Paksy I., Szeder J., Szilárdfi, Tasnády L., Tóth, Vass. Ennél többen lehettek, de az 1910-es évek helyi sajtója csak az ő nevüket örökítette meg. A szentesi csapat megnövekedett önbizalmát jelzi, hogy 1914 júliusában barátságos mérkőzésre kihívta a sokszoros országos bajnokot, a Ferencvárosi Torna Club I. csapatát. A nagy érdeklődéssel várt mérkőzést augusztus 9-re tűzték ki, de elsodorta a világháború. Bízunk abban, hogy a sportpálya közelgő névadási ünnepségén utólag sor kerülhet a 90 évvel ezelőtt elmaradt barátságos találkozóra, méltó módon megemlékezve a sportág szentesi elindítóira, jeles képviselőire és névadó játékosára. Labádi Lajos

<<< Vissza