<<< Vissza

Szuronyok rajzolnak új határokat - 1941

2004. április 23.

 
Gróf Teleki Pál miniszterelnök az életáldozata előtt azt írta Horthy kormányzónak búcsúlevelében "Szószegők lettünk a(z) [...] örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk a becsületét." - utal itt a miniszterelnök az április elején hazánkon átengedett német csapatokra, és Magyarország Jugoszlávia ellen indítandó támadására. Az igazi pokol június 26-án szabadult el, amikor mi is csatlakoztunk a német hadsereg Szovjetunió ellen indított hadjáratához.

A háború azon szörnyek egyike, amelyik nemcsak az emberek életére éhes, hanem felfalja a neki fölkínált technikát is. Rengeteg repülőgépes szakembert igényelt a hadvezetés, amihez a sportrepülőterek nem győzték ontani a képezett fiatalokat. Ennek az élet, szellem és haza tékozlásnak éppen az országépítő Széchenyi István születésének 150. évében, a jubileumi ünnepségek közepette kellett megtörténnie.

A szentesi kiképzőkeret létszám biztosításához a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap és a Magyar Aeró Szövetség csatolni kényszerült olyan területeket is melyek korábban kívül estek illetékességi körén, mert a helyi egyetlen középiskola nem volt képes a követelményül támasztott 65 fő növendéket biztosítani. Ekkorra érkezett el az az idő, amikor a katonai előképzésben egyre nagyobb szerepet vállaló Levente mozgalom is bekapcsolódott a repülő növendék létszám biztosításába. Szenteshez, mint (vitorlázó) repülő kiképzőközponthoz tartozott Csongrád, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Nagykőrös, Kiskunhalas, Orosháza, Szarvas, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásárhely és Makó.

A pilótaoktatás módszerén is változtatni kellett, mert a nyári táborok 3 hete alatt csak félig képzett növendékeket lehetett szárnyára bocsátani. Tovább nehezítette a képzést, hogy a távol lakókkal csak a nyári tábor három hétre korlátozódott az oktatás. Ezeknek a növendékeknek a következő nyárig repülési pauza volt, ami azt jelentette, hogy a következő nyáron majd csak mindent elölről kellett kezdeni a képzésben. Természetes, hogy a hagyományos módszerrel nem tudták nyújtani azt a színvonalat, amit a légierő megkövetelt.

Mindjárt a repülés tavaszi kezdése elején, május 14-én délután, öt óra tájban nagy gyász érte a szentesi sportrepülőket. A 31 éves Csuray Ernő cserkésztiszt, Ármentesítő Társulati tisztviselő, - aki az alapítást követő hónapokban kapcsolódott a repülő csoporthoz, B vizsgás növendék Pilissel, 30-40 méter magasságban sebességét veszítve dugóhúzóba perdült és egy félfordulat után, meredek szögben, orral a földnek csapódott. A baleset sajtóleírásából következtetve, csörlés közben történt kötélszakadás okozhatta a katasztrófát. Lábtöréssel és súlyos belső sérülésekkel szállították kórházba. Másnapon a belső sérülések okozta elvérzés következtében visszaadta lelkét teremtőjének. Május 17-én helyezték örök nyugalomra a szentesi repülés első áldozatát a Szeder temetőben.

(folytatjuk)


<<< Vissza