Hát ezt megkaptuk! Ez volt az első gondolatom azután, hogy láttam és hallottam az izraeli elnök beszédét a Holokauszt-múzeum megnyitásakor. Nem irigyeltem a jelenlévő előkelőségek lelkiállapotát. S hozzá tapsolniuk is kellett, mert így írja elő az illendőség. Pedig ezt már régen el kellett volna mondania egy hiteles magyar vezetőnek nagy, ünnepélyes komolysággal. Volt hozzá nem is egy megfelelő pillanat. De úgy látszik, ehhez nem volt sem az egyházi hierarchiákban, sem a politikai illetékesekben elég hit avagy bátorság. Így aztán hatvan év után egy külföldi államférfiú - méghozzá zsidó államférfiú - mondta el azt, amit a történelem nem engedett örökre elhallgatni. Azt, hogy maga a magyar nép is felelős a pokoli "tüzeskedés"-ért, mert szállította hozzá bőséggel és sokszor lelkesen az "elégetnivaló" emberi "hús-anyagot". Sovány vigasz ugyan, de mégis vigasz, hogy legmegfelelőbb időben való bűnvallomásra nem adott elegendő alkalmat a történelem. Erről ezt írja Márai Sándor, kit nyugodtan nevezhetnénk az 1944/45-ben megbukott uralkodó osztály lelkiismeretének: ...népek általában "soha nem hajlamosak a bűntudatra, ez csak az egyén vizsgája lehet... De ha volt is valamilyen rossz lelkiismeret a múlt miatt a magyar társadalomban: az oroszok fellépése és viselkedése kioltotta a lelkekben bűntudat halvány derengését is". Hát én ebben azért nem vagyok olyan biztos! Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kulturáltan felszabadító szovjet katonaság képes lett volna bűnbánó könnyeket előcsalogatni azokból, akiknek szemét nem csípte a nyugat felől érkező kemencefüst. Egy szó, mint száz: hatvan éves késéssel megtörtént az ünnepélyes szembesülés atyáink és nagyatyáink vétkeivel, melyeket lehetett tömegével kimenekíteni a "szabad" világba, vagy lehetett eltakarni a gyáva meghunyászkodás szemfedőjével. De a történelem tud ugyan türelmes is lenni, de azért előbb-utóbb kimondatja a kimondanivalót. Ez megtörtént két héttel az Európai Unióba való belépés előtt. De hogy lesz-e majd feloldozás is, ez még kérdés. Pedig közben volt 1956 és 1989. Talán e kettőért járhatna is feloldozás, de ha késik a bűn elvállalása, akkor még a dicső nagy tettek sem tudnak rajtunk segíteni, sőt még ünnepelni sem tudjuk őket, mint ez rendre kiderült. Most az a helyzet, hogy polarizációs rögeszmék uralma alatt élünk, természetellenes kettéosztottságban. És ha mer valaki szólni az általánosan érvényes emberi értékek nevében, nem az igazsága lesz a nyerő, hanem a jó hírének az elvesztése. Pedig Szent István országa lehetne a belépés után Európában az igaz emberiesség olyan "rezervációs területe" (Márai), melyre nézve jól látók el is mondhatnák: "Hát a magyaroktól 1956 és 1989 után mást nem is kaphattunk!" Vági László

<<< Vissza