A hirtelen beköszöntött nyárias tavasz mindenkit kicsalogat a kertbe, ahol a metszőolló csattogtatása hallatszik. Sokan tanácstalanul állnak, és felteszik a kérdést: hogyan metsszünk? Általános szabály, hogy mindig kívül álló rügyre metsszünk, a rügy felett csonk ne maradjon! A károsodott, beteg részeket és az elhalt ágakat mindenképpen távolítsuk el. A tavasszal virágzó cserjéknél, mint pl. gyöngyvirágcserje, aranyvessző, jezsámen, közönséges gyöngyvessző és a rózsalonc fajták esetében az elvirágzás után végezzük el a szükséges metszéseket. Az elnyílott vesszőket két-négy rügyre vágjuk vissza. Ha a virág csúcsrügyekből fejlődik, ilyen az orgona, csak ritkítást végezzünk. Ha a cserje az évi hajtásain hozza virágait, akkor még lombfakadás előtt szükséges visszavágni. A vékonyabbakat két-három, a vastagabbakat négy-hat rügyre metsszük meg. Ebbe a csoportba tartozik a nyári orgona, a mályvacserje, a hóbogyó, a kányabangita, a nyári gyöngyvessző, de ide sorolhatók a félcserjék, a kékszakáll, a sudárzsálya és a szakállmenta is. A visszametszésnél a cserje közepén lévő ágakat hagyjuk hosszabbra, az oldalt állókat pedig rövidebbre. Igen rosszul tűri a visszametszést a japán juhar, a cserszömölce, az oltott orgona. Az ecetszömörce agresszívan reagál a metszésre, rengeteg sarjhajtást hoz a törzse körül. A vadgesztenyét, a kőrist, a berkenyét erős csúcsrügyük miatt ne vágjuk vissza, ezekből alakíthatók ki szép koronaformák. Balesetmentes metszést kívánunk!

<<< Vissza