<<< Vissza

Gondolatok

2004. március 26.

 
Goethe szerint a közönségnek nem azt kell adni, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene. Hát, közönsége válogatja...

**************************************************

A mai fiatalok túl hangos zene mellett szórakoznak, ami kétség nélkül árt a fülüknek. A megvakulástól valamennyien félnek, de a halláskárosodástól félni eszükbe sem jut. Nem tudják, hogy a süketség a vakságnál is hátrányosabb állapot.

**************************************************

Az előző megállapításomat szeretném érthetővé tenni: a látáscsökkenés a környezetet segítőkésszé teszi, mert nyilvánvaló és mindenki szeret jót tenni, pláne, ha mások is látják. Azonkívül a vak ember testén olyan érzékelő felületek képződnek, amelyekről nekünk, ép szeműeknek fogalmunk sincs. És még valami: a vakok hallása hihetetlenül kifinomul. Mindez együtt a látáscsökkent embert szerény, nyugodt emberré teszi, aki bizalommal fordul a környezetéhez. A hallássérült emberben viszont félő, hogy bizalmatlanság, gyanakvás alakul ki a környezetével szemben, azért befelé fordul, magába zárkózik. Fiatalok, óvjátok a fületeket! Maradjatok szépek, vidámak, de mindenekelőtt egészségesek!

**************************************************

Gyakran olvasom azt a megállapítást, hogy a nyugdíjasokat az aktív keresők tartják el. Kedves aktív keresők! Arra még sohasem gondoltak, hogy amikor önök gyerekek és még nem kereső fiatalok voltak, mi, akkor még aktív dolgozók fizettük a felnevelésük költségeit? Azt, amit ma önök fizetnek a mai gyermekekért. Mi mai nyugdíjasok pedig apránként visszakapjuk azt, amit 40-50 éven át befizettünk önökért és persze a saját jövőnkért. Nem eltartottak vagyunk tehát, hanem hitelezők, akiknek visszajár a saját pénzük! Ettől függetlenül örülünk, hogy vannak mai keresők, akik tudják, mit köszönhetnek a ma már nyugdíjas idős embereknek.

**************************************************

Azt írja valaki, hogy az érvényesüléshez a közszereplés adja a legtöbb esélyt. A parlamenti képviselők is így gondolhatják, mert akkor vannak legtöbben a teremben, amikor a tévé közvetít. Csak amikor őket is mutatja kamera, miért olvasnak újságot vagy miért nem figyelnek az éppen beszélőre? A tévé kíméletlenül megmutatja az érem mindkét oldalát...

Dr. Imre Ernő


<<< Vissza