<<< Vissza

"A normális Magyarországért!"

2004. március 26.

 
Szép program! Merész bejelentés! Sokkal többnek látszik, mint valami választási szlogen. Bibliás műveltségű magyar talán még azt is mondhatná róla: hát ez valóságos prófétai felkiáltás!

Igen, mert ha valaki - akár egy pártvezér - normális Magyarországért kiált, ezzel a puszta kiáltással elismeri, hogy az ország valamiféle gyógyításra szorul. S ha ez így van, akkor jogosnak tűnhet a magyarok felzaklatott lelkében ama híres názáreti szólás: "Orvos, magadat gyógyítsd!"

Mert azért nem biztos, hogy az ország "nem normális". Lehetséges, hogy csak nagyon rossz a kedve, mert rosszak a tapasztalatai. Az utóbbi tizenöt év alatt bizony sok rossz tapasztalattal lett "gazdagabb", ennél fogva nagyon normálisnak is tűnhet, hogy zavart a hangulata. Bizony sok okunk van a haragra, de nem világos, hogy kikre kellene haragvásunkat elpazarolni, így aztán netán zavarunkat betegségnek is lehet diagnosztizálni.

Ezért jól tennék a pártpolitikusok, ha az ország normálissá-tételét megpróbálnák magukon kezdeni. Mert ha ezt nem teszik, jogosan éri őket a vád: prófétálni akarnak a saját hazájukban. Pedig ez a kísérlet még a názáreti Jézusnak sem sikerült, pedig csak az volt egyetlen fogyatékossága, hogy egy közönséges ácsmesternek volt a fia. Viszont mindig igazat mondott. Csak igazat!

No persze tudom én, hogy erre alig van reményünk. Valóságos erkölcsi értelembe vett csoda lenne, ha a politikai elit hozzálátna valami üdvösséges önvizsgálathoz.

Például nagyon el tudnék csodálkozni, ha akadna politikus, aki nyilvánosan elismerné, hogy jobban szereti a hatalmat, mint a hazáját. Mert a hatalom az hatalmas alkalom a törvényfelettiségre, de a hazafiság "csak" törvénytiszteletet jelent. A törvénytisztelet pedig nem szórakoztató dolog, és fárasztó is. Sokkal fárasztóbb, mint egy kokárda kitűzése a zakó hajtókájára.

Egy szóval ilyen erkölcsi csodára ne számíts, ó magyar! A hatalom csúcsain, avagy annak közelében nem történnek ilyen nagy belátások. Így aztán az "istenadta" nép igazában nem is vár ilyesmit. Legfeljebb mosolyog, ha tud. De lehet, hogy meg is sértődik, és azt találja mondani: "engem ne akarjon normálissá tenni senki, majd én keresek magam számára gyógyulást ott, ahol a gyógyszer megtalálható!"

Az ilyen egészséges sértődésből születhet valamilyen gyógyulás, mert rádöbbentheti az embert a saját jobbik felére, melyet csak egy kicsit be kell indítani, s szinte magától működésbe lépnek a jó akarat, a jó emlékezet, a felelősségtudat automatizmusai. Vagyis kiderül, hogy a normalitást fölösleges pártpolitikusoktól várni, mert az jól dolgozik a velünk született jó lelkiismeretben, mely szavazáskor még tévedhetetlen is tud lenni.

Összegezve: egy nép normalitása nem karácsonyfadísz, melyet pártpolitikusok aggatnak reánk, hanem sokat ígérő tavaszi rügy, mely belőlünk fakad és jelzi, hogy tavasz van és közeledik a húsvét.

Vági László


<<< Vissza