<<< Vissza

Az örök nő

2004. március 5.


 Hegyi Gyula
Ha rád emeli...

ha rád emeli tengerkék szemét, nem tétovázol:
szótlanul követed, bármerre is vezessenek
lebegő léptei, örökösen biztató mosolyai -
ahol szép alakja kirajzolódik, éppen ott
találod meg otthonod: s ahogy a szülői házban,
most sem méregeted a bútorokat, a szokásokat;
két kezéből minden ételt elfogadsz: álmát
csendesen vigyázod, s magadnak is megágyazol


Az örök nő

Tisztelt Hölgyeim!

Talán jelképes is, hogy a hosszú hideg, a szürkeség után, a tavasz első ünnepén a nőket, a szebbik nemet ünnepeljük.

Azokat a társainkat, akikkel nap mint nap együtt küzdjük meg az élet dolgait, osztjuk meg örömeinket és bánatainkat. Lányokat és asszonyokat, akik a napi munka mellett nevelik a gyerekeket, viszik a háztartást, és helytállnak a második, a harmadik műszakban is.

Az örök nőt köszöntjük, akinek van egy kedves mosolya, jó szava, egy lágy mozdulata. A nemzetközi nőnap az egyenjogúságért folytatott küzdelem részeként született, mégis azt kívánom, hogy sikeres pályájuk mellett maradjanak meg kedves, az életet szebbé tevő, igazi örök nőnek!

A hétköznapok rohanása sokszor figyelmetlenséget, konfliktusokat okoz. Ez a nap adjon alkalmat férfi társainknak arra, hogy odafigyeléssel, kedvességgel, egy szál virággal mosolyt varázsoljunk a környezetünkben élő lányok, asszonyok arcára.

A város valamennyi hölgyének - kicsiknek és örök ifjúknak - a nőnap alkalmából jó egészséget, boldogságot, álmaik megvalósulásához örömet nyújtó, segítő, megértő társakat kívánunk.


Szűcs Lajos
alpolgármester

Szirbik Imre
polgármester


<<< Vissza