Hát azért csak van valami igazság abban, hogy "vox populi vox Dei"! Azaz: a nép szava Isten szava. Tehát - minimum - érdemes odafigyelni reá. Főleg olyankor, mikor nem azt mondja, amit a politikusok kimanipulálnak belőle, hanem amikor spontán elszólja magát s úgy mond véleményt. Igen, az istenadta magyar nép a miniszterelnök közös listás ajánlatára a szó szoros értelmében elszólta magát, s a politikai elit tudomására adta, hogy mi a véleménye a most létező demokráciáról. Közvélemény-kutatások szintjén egyértelműen bejelentette, hogy "Hölgyeim és Uraim, az önök által gyakorolt demokráciába mi belefáradtunk. Nem bánnánk, ha az Európai Unió kapuján átlépve önök abbahagynák egymás demokráciának nevezett lejáratását, mi pedig a nem akármilyen történelmi ünnepre való tekintettel kipihenhetnénk magunkat. Mi készséggel elhisszük, hogy önök nagyon félnek a demokrácia játékszabályainak átmeneti félretételétől, de próbálják nekünk elhinni, hogy mégiscsak a demokrácia van miértünk, és nem mi a demokráciáért, főleg ha csak arra használják, hogy gyengéit kijátszva minél furfangosabban tudjanak felkapaszkodni, sok pénz és a nagy hatalom magasságaiba. Szóval: 2004 május elsejét követő, a szebb tavaszt váró reménykedés állapotában szeretnénk idegállapotunkat rendbe hozni. Vagyis szeretnénk egy kis időre élvezni azt az állapotot, melyet a középkori keresztény Európában úgy hívtak, hogy "Treuga Dei" Igen, a majdnem olyan sötét korban, mint a huszadik század, működött egy darabig az a bevett szokás, hogy bizonyos szent alkalmakra való tekintettel nem volt szabad harcolni. Így például nagyhéten, Krisztus Urunk megváltó szenvedéséire és halálára való tekintettel, kötelező volt minden harci kedvnek a pihentetése, hogy azért legyen alkalma a szegény népnek néha-néha belekóstolnia abba a békébe, melyet úgy hívtak, hogy "gottgewollte Zustand", istenakarta állapot. Mielőtt szorgos hitetés nyomán dogmává merevedne az a jóslat, hogy a közös lista nevetség tárgyává tenne a magyar politikai közéletet, nem volna szabad feledni, hogy az országot kettészakasztó gyűlölködés miatt már meg van rólunk a lesajnáló közvélemény. Így aztán, ha - per abszurdum meglepnénk a nyugatiakat egy mai, politikai Treuga Dei-vel, ezt a váratlan fejleményt nem találnák nevetségesnek. Legfeljebb csak szemellenzős pártelfordultságok hátán futkosna a hideg. Persze ebből nem lesz semmi. Ám az már megtörtént, hogy a magyarok felmutatták - szerényen, de egyértelműen - hogy még a demokráciát is hajlandók lennének szabadságra küldeni, ha azalatt élvezhetnék a társadalmi béke istenadta állapotát. Kiderült az is, hogy azért csak normális nép vagyunk, s nincs kedvünk pártpolitikai dogmák diktatúrája alatt élni. Bár lehet minket harcra tüzelni, de azért igazán a békét szeretjük. Különösen kegyelmi időkben. Vági László

<<< Vissza