A jövő héten, február 25-én lesz hamvazószerda, a nagyböjti 40 nap kezdete. Az egyházak ilyenkor önvizsgálatra és bűnbánattartásra szólítják híveiket, lesznek lelkigyakorlatok, csendes napok. Felhangzanak a szép böjti dallomok. Régi, bevett vallásos szokások próbálkoznak megújulni, valami újat kezdeni a szívekben. Mi, papok is szeretnénk valamiféle belső megrendülést kiváltani az emberek lelkiismeretében. Hogy milyen hatásfokkal, az más kérdés. Az azonban nem kérdés, hogy az egész magyar társadalomnak jót tenne egy kis önként felvállalt böjt. Talán már az is jót tenne sokaknak, ha legalább egy-két napot arra szánnának, hogy fizikai értelemben is megböjtöltetnék étvágyukat, hogy így belekóstolhassanak abba a nagyböjtbe, melyet nem önként kénytelen megélni sok-sok magyar ember, aki nem tehet arról, hogy oly korban született, mely gátlástalan szabadságot engedélyezett azoknak, akik mindig is tudták, hogy kell magukat kezelni a húsos fazékok közelében. Így talán-talán beindulhatna - nagyon csendben, nagyon szerényen - valamiféle társadalmi szolidaritás, mely attól lenne hazafias, hogy tekintettel van azokra is, akik éhesen és fázósan érzik magukat hazátlannak a puha díszpárnán pihenő szent koronától messze távolban. Mert mondjuk ki: túl sok a nyomorgó magyar, aki nem tehet arról, hogy szemeteskukákban kell száraz kenyérre vadásznia. És túl kevés az olyan hazafiság, mely ettől nem tud aludni. S micsoda nemzeti tragédia az, hogy sokan nem ok nélkül kívánkoznak vissza az "átkos idők"-be, mikor a politikusok ugyan nem élveztek szabadságot, de az egyszerű emberek sem érezték az éhség és fázás gyötrelmeit. Ilyen körülmények között érdemes lenne azon elgondolkodnunk - lelkiismeretünk komoly működtetésével - hogy Petőfi Sándor kikre nézve tenné fel a kérdést: "Rabok legyünk, vagy szabadok?" Most hirtelen az jut eszembe: nem vagyok véletlenül demagóg avagy populista? De nem nehéz e kérdésre a válasz: ha a nemzeti-zászlót lobogtató magyar demokrácia idején demagógia az aránytalanul nagy szegénységet az indokolatlanul nagy gazdagság elé tartani tükörnek, akkor tényleg demagóg vagyok. Viszont nem botrányos ellentmondás volna, ha a "demosz" uralmának idején a "demosz" széles réteginek jogait nem volna illendő hangoztatni csak azért, mert túlságosan zavarja azok lelkiismeretét, akik "magasztosabb régiókban" szeretnek álmodozni, és akik a maguk puszta létezése jogán mernek nem odafigyelni azok bajára, akik nem tehetnek róla, hogy rosszkor születtek. Szóval kellene egy országos nagyböjtnek következnie. De nem lesz országos nagyböjt. Ha csak... Végtére is gondolt arra, hogy lesz 1989 ? Mégis lett! Vági László

<<< Vissza