"Házi kecske a fehér magyar tejelő, a svájci őzbarna a tej zsírtartalmáról híres (lexikoni meghatározás). Szentes északi része - csordajárás előtti terület - "Kecsketelep" néven volt ismert. Sok családnak volt kecskéje a huszadik század első felében. Az utcákban, Nagyvölgyben, a csordajárás sovány gyepjén legeltek. A Korsós sor eleji harmadik ház a Fazekas és Földvári családok otthona volt. A kecskék tartása egyedi módon történt. A telek mögött, a Nagyvölgy gyepjén legeltek. Fazekas bácsit követték - nagyok, kicsik - reggelenként a család nagyhegyi kisparcellájára. Ott legeltettek kora tavasztól késő őszig. Esténként hazatértek fejésre. Fazekas bácsi állattartási, földművelői tevékenységét, gyerekpajtásaimmal tisztelettel figyeltük... A felnőttek is, a múltszázad első felében. A felvidéki Ung folyó partjaira ruszinok építették házaikat, bádoglemezzel fedték. Takcsány nevű községüket híd kötötte össze. Száraz időszakban a kövekre lépkedve is át lehetett jutni. A kecskéket - minden háznál volt - reggel a folyó jobb oldaláról egy ember hajtotta át. Az ott lévőkkel együtt - több százan - a folyó mentén mentek fölfelé az Uzsoki hágó közeli nagy nyírfa erdőbe. Az aljnövényzetet válogatták. Felágaskodva ették az ágak levélzetét. Esténként jóllakottan, irányítás nélkül tértek be gazdáik udvaraiba. Bőven tejeltek. Alföldiek jelentős létszámban, szentesiek nyolcvanan dolgoztunk az Árpád erődvonal építkezésén. Nekünk a kecsketej alig volt ismert, de ott mi is fogyasztottuk 1944-ben. Kevés helyen volt tehén. Az emberek a kecsketejet a tüdőbetegek erősítő ételének tulajdonították a múltszázad elején. A hajdani életviteli szokások, tények ösztönző lehetnének a kecskék újbóli értékeléséhez, tartásához, hasznosításához. Az Ung folyó vizéből jó lenne inni. A hegyek, az erdők csodálni érdemes térség... Kátai Ferenc

<<< Vissza