"Az írás ugyanis azért lőn, hogy az örökkévalóság számára tartsa meg a ma életét". (Móricz Zsigmond) Szentesi orvosok lengyeleket gyógyítottak, mentettek meg... Lengyelország elfoglalása után lengyel katonák érkeztek a kórházba. Az osztályokon dr. Bugyi István sebész, kórházigazgató, dr. Dobos Sándor bőrgyógyász, dr. Joó Béla ideggyógyász, dr. Lehoczky Artúr tüdőgyógyász, dr. Michailovits Lehel sebész, dr. Péchy Kálmán röntgen-labor szakorvos, dr. Rózsavölgyi József orr-fül-gége szakorvos, dr. Vásárhelyi Béla belgyógyász, dr. Székely Tibor mentőorvos, valamint orvostársaik gyógyították a lengyeleket. Az apácák lelkiismeretes ápolómunkája, Vári Ferenc katolikus lelkész nyugtató szavai is hozzájárultak felépülésükhöz. A felgyógyult, szomorú embereket naponta láttam... A sebészeti osztály északi végénél lévő L alakú földszintes - konyha - épület verandáján, jó időben az épületek közötti térségen székeken ülve burgonyát hámoztak, zöldséget tisztítottak. Apáca irányította a konyhát, annak működését. Apácák és polgári alkalmazottak együtt szorgoskodtak. A katonák másik csoportja, Pataki "bácsi" kertész irányításával a parkban dolgozott. Példásan rendben tartották. A kórház orvosi kara, Sípos István gondnok, Bucsi Tiborné, a gazdasági ügyek intézője háborús körülményekben irányították az intézményt. Gondoskodtak a magyar és lengyel betegekről. A magyar-lengyel barátság útján példásan dolgoztak. A lengyelek visszatértek hazájukba. "A magyar-lengyel barátság a történelem drámai éveiben" címmel dr. Sárközi András tudományos főmunkatárs tanulmányai jelentek meg a Csongrád Megyei Hírlap 1979. szeptember 11-i, és október 13-i számaiban. A szegedi Rusznyák és Korányi professzorok lengyeleket gyógyító munkájáról, védelmükről és a Magyar Vöröskereszt Egyesület segítségéről olvashattunk. A szentesi magyar-lengyel történések nincsenek rögzítve... 1979 szeptembere óta szándékozom jegyzetemet leírni... Talán nem hiába... Kátai Ferenc

<<< Vissza