Megtelt látogatókkal a Péter Pál Polgárház a Magyar Kultúra Napján.
Különleges technikával készült festmények színkavalkádja csalogatta a
nézőket a pincehelyiségbe, Kolláth Edit selyemfestő kiállítására.
Több városban, egyéni és csoportos tárlatokon is bemutatkozott már a Szenteshez
több szállal is kötődő ifjú alkotó, neve azonban nem csak ezért csenghet
ismerősen sokak számára, hanem a ritkaságnak számító technikával készült
művei miatt is. A selyem különleges fénye, a festésében rejlő lehetőségek,
sokszínűsége, változatossága évszázadok óta megragadja a művészek fantáziáját,
mégis elfeledték egy időre, s csak az utóbbi években került újra a köztudatba.
A megnyitón barátságos hangulatot árasztottak az alkotások, beköltöztek
a színek, s velük a vidámság, a szépség, az egyediség valamint - a képeken
látható kontrasztok ellenére - a harmónia. Kolláth Edit ugyanis bátran
alkalmazza a hideg és a meleg színeket, a sötét és a világos árnyalatokat,
melyek egyensúlyban vannak a képein. A színek mellett két másik tényezőt,
a vonal- és a motívumrendszert emelte ki beszédében a megnyitón Tornyi
M. Edit, aki ikonfestőként is ismert, s aki együtt végezte a tanárképző
főiskola rajz-földrajz szakát e művek alkotójával. A kezdetektől figyelemmel
követi egykori csoporttársa pályáját, s úgy vette észre, vonalvezetése
nagyon hamar letisztult és határozottá, kiegyensúlyozottá vált.
Kolláth Edit egy-egy ötlete számos rajzot eredményez, így sorozatok jönnek
létre. Különféle motívumokból, így évszakok, hónapok, tengeri állatok,
növények ábrázolásából kaphattak ízelítőt a látogatók, a mintegy harminc
kiállított mű azonban csupán töredéke a művésznő repertoárjának. Legújabban
például város - sorozatán dolgozik. - Aki szereti a színeket, akinek jelentenek
valamit a színek, nagyon fogja értékelni a kiállítást, - tette hozzá kedvcsinálóként
Tornyi M. Edit.
Az iparművészet irányába is elkalandozott a selyemfestő: ezzel az eljárással
készült párnáit, kendőit is megcsodálta közönség. Az alkotótól megtudtuk,
ezek sózásos technikával készültek, vagyis a kifeszített selyemre különbözőképpen
viszi fel a színeket, összemossa azokat, majd kis idő elteltével speciális
sót szór rá, mely visszaszívja a színeket, s kialakul a végeredmény.
Jubileuminak is tekinthető ez a kiállítás, hisz' éppen tíz év telt el
az első ecsetvonás óta. Kolláth Edit elárulta, azért is kedves számára
ez a festési technika, mert különleges és ritka, s ezért a tanítás mellett
ma már kizárólag ezzel szeret foglalkozni.
D. J.
|
