Egyre több szó esik a közelgő Európai Unióba lépésünkről, kérdés, hogy érinti ez az országunkat, és benne a mezőgazdaságot. Az elmúlt bő egy évtizedben kormányok váltották egymást, hangzatos ígéretek, programok röppentek fel, de igazából komoly és mélyreható segítés nem érte a gazdálkodókat. Ma is kérdéses a kisfalvak jövője, ahol szinte csak a mezőgazdaság biztosíthat munkalehetőséget. Az állattenyésztés és feldolgozás területén nagyon sok probléma halmozódott fel, például a vágóhidak kérdése. Az unióban is vannak kis vágóhidak, nálunk sem kellene ennyit bezárni. Nem elég csak átvenni az uniós jogszabályokat, sőt helyenként még meg is szigorítani, hanem a kivezető utat is meg kellene mutatni. Az átalakításokra komoly pénzt kellett volna eddig is, és kellene most is áldozni. S ha véletlen pénz is van, az elérhetőségben is segíteni kellene. Úgy érzem, többek között ez is legalább olyan fontos része lehetne a "tanult emberek", képviselők munkájának, mint a médiákban acsarkodni egymás ellen. Akárhogy is próbálták az '50-es években hazánkat a vas és acél országává tenni, alapvetően mezőgazdasági jellegű ország maradtunk, melyre ma már büszkék is lehetünk. Uniós normák szerint országunk területének 96 százaléka minősül vidéki térségnek (uniós átlag 84 százalék), ahol a népesség 74 százaléka él (uniós átlag 60 százalék). S bár a mezőgazdaságból és ezzel összefüggő feldolgozó iparból élők száma 10 év alatt 24 százalékról 17 százalékra csökkent, a kis településeken továbbra is az egyetlen megélhetési forrást jelenti. Ne feledjük, hogy közben ők gondozzák a tájat, s művelik az ország háromnegyedét. Múlt héten kezdődött nemzeti agrár kerekasztal-tárgyalásokon komoly kérdéseket kellene tisztázni, olyanokat, melyek segítséget adnak a mai gondokra és a jövő irányát is megszabják. Nagyon szomorú lenne, ha a most hangoztatott takarékossági intézkedések ismét a falusi, agrár népességet sújtanák, annál is inkább, mert a nagy osztogatásból ők kimaradtak. Szerencsére Szentes környékén a mezőgazdaságnak a legkevésbé veszélyeztetett ága, a zöldségtermesztés terjedt el. Ma úgy tűnik, hogy a kertészek a komoly válságot elkerülhetik. Ahogy a kertbarát kör év eleji fórumán is elhangzott, az önkéntes társuláson alapul TÉSZ-ek adnak csak kellő biztonságot az értékesítésben és a támogatások elérésében. A minőségbiztosítás, a termények termelőtől a fogyasztóig való követhetősége nemcsak az üzletláncok és az unió követelménye, hanem mindannyiunk érdeke. A nemzetközi versenyben csak összefogással és szigorú minőségi követelmények betartásával érhetünk el sikereket és tarthatjuk meg a szentesi zöldségek eddig megszerzett komoly rangját. Dr. Horváth György Király István Kertbarát Kör elnöke

<<< Vissza