A szennyezés világjelensége a XX. század második felében hatalmasodott el. Nem elég, hogy a környezetünket szennyezzük, az ember belső lényét sem hagyjuk ki. A liberalizmus alatt megjelenő globalizáció elve szerint az lenne mindenkinek a "legjobb", ha teljesen egyformává válnánk: azonos étkezés, gépies munkavégzés, gondolkodás nélküli szórakozás. Ezt az áramlatot csak zavarják a különböző vallások, a nemzetek ősi kultúrája, önálló nyelve. Az ezt erősítő személyiségfejlesztő tréningek csak a képességek egyirányú fejlesztésével foglalkoznak, hogy minél jobban belesimuljon az egyén a nagy világegyüttesbe és lehetőleg minél kevesebbet törődjön a személyiségével és a lelki folyamataival. A gyors információ keringetéssel is az az elsődleges cél, hogy az embert minél jobban összezavarják. Az ősi, hagyományos világképet jórészt már elvették, viszont újat nem adtak helyette, ez a bizonytalanság biztos jelenlétet és megélhetést jelent az értéktelen, ösztönökre alapuló irányzatoknak. Ami még fokozza a kaotikus életet, hogy az észt mindenek felett hirdető szemléletet zavarja az igazi tudás, ezért megpróbálja a tömegeket a "minél többről halljál, de keveset ismerj" jelszóval körülvenni. Ebben kiváló segítő a televízió és az internet. Sajnos mi magyarok különösen sokat nézzük a televíziót, melyek műsorai rendkívül gyengék, szinte értéktelenek. Ebben a világméretű butításban nagyon nehéz az igazi értékek felé irányítani az embereket. A valódi kulturális, tudományos, vallási kincsek nem zajosak, őket csak komoly erőfeszítéssel lehet elérni, melyre egyre kevesebben vállalkoznak. Az így "létrehozott" kiüresedett lelkű embereket nézzük, már nem csodálkozunk a sok agresszión, környezeti ártalmon, elmagányosodáson. Az igazi demokrácia nemcsak egy politikai rendszer, hanem leginkább egy szellemi állapot, írta már az 1900-as évek első felében Maritain, melyben az igazságosság, szeretet, szolidaritás járja át a közéletet és az etika szabályozza a politikát. Ma sokat beszélnek arról, hogy az állam túl sok mindent szabályoz, lehet, hogy így van, de az elesetteken, a szegényeken, hátrányos helyzetűeken továbbra is központilag is kell gondoskodni. Ugyanígy a szellem, a lélek ápolását, fejlődését, azaz az igazi kultúra és a vallás támogatásából sem szabad kivonulnia. Jó lenne, ha nemcsak egy nap (a Himnusz születésnapja) volna magyar kultúra napja, hanem az év minden napja azzá válhatna. Hogy ez így legyen rajtunk is múlik, ezért olvassunk minél többször verseket, regényeket, vegyünk részt kulturális rendezvényeken. Európai Unióba csak egy önérzetes, saját kultúráját megbecsülő nemzetként szabad belépnünk, így tudjuk csak hitelesen bizonyítani, hogy nem most jöttünk Európába, hanem több mint ezeréves gyökerekből táplálkozunk. Dr. Horváth György

<<< Vissza