<<< Vissza |
Zsákolóshow |
2004. január 23. |
A
Budapest Sportarénában rendezték meg december 20-án a Kelet-Nyugat All-Star
Kosárlabda Gálát. A sportág "krémje" képviseltette magát a rangadón.
Az est fő mérkőzésén az ország két fele (kelet-nyugat) mérte össze tudását,
de számunkra (szentesieknek) nagyobb sikert jelentett a kísérő rendezvény:
a zsákolóshow. A versenyen indult egy 20 esztendős szentesi fiatalember,
Gergely Gábor, aki "amatőr"(?) szinten űzi a kosárlabdát.
Gábor az országban több helyen megrendezett ilyen jellegű versenyek megnyerésével
garantált nevezést kapott. Gergely Gábor a délelőtt folyamán lebonyolított amatőr versenyt megnyerve kapott lehetőséget a délutáni profi zsákolóshow-n való részvételre. Itt már öten küzdöttek, ill. zsákoltak a győzelemért. - Kik voltak ez ellenfeleid? - A profi döntőnek öt résztvevője volt. Négy amerikai profi kosárlabdázó és jómagam. Csak úgy zárójelben jegyezném meg, hogy négyük közül hárman két méter feletti testmagassággal rendelkeztek, és igazán törpének tűntem mellettük a magam 186 centiméterével. - Milyen gyakorlatot vagy nyugodtan mondhatjuk, hogy produkciót mutattál be? - Szerencsére csapattársaim és barátaim is elkísértek a versenyre, és az ő segítségükkel mutattam be az első zsákolást, ami úgy nézett ki, hogy hármójukat átugorva vettem célba a kosarat. Második produkcióként pedig elrugaszkodás után 360 fokban fordultam meg tengelyem körül, majd zsákolás. - A te magasságoddal szép teljesítmény az elér eredmény, de honnan ered ez a rugalmasságod? Kérdezhetném úgy is, hogy reggelire talán spirál rugót szoktál enni? - Spirál rugót nem, és előző életemben nem voltam zerge, hanem ennél racionálisabb a magyarázat. Négy esztendővel ezelőtt egy szerencsétlen balesetben eltörtem a bokámat, amit úgy raktak össze csavarokkal. A lábadozás alatt annyira elernyedt a vádlim, hogy rossz volt ránézni a lábamra. Ekkor elkezdtem edzeni, ami annyit jelentett, hogy egyszerű lábujjhegyre állást csináltam azért, hogy egyformák legyenek a lábaim. Pusztán csak hiúsági okok vezettek, de a végén úgy megerősödött a lábam, hogy ezáltal tudok ekkorákat ugrani. - Azzal még nincs vége a sztorinak, hogy az amatőrök versenyét megnyerted. Milyen eredményt értél el a fináléban? - A profik döntőjében sikerült bejutnom a szuperdöntőbe, ahol már csak ketten versenyeztünk az elsőségért. Az ellenfelem Carl Mitchell, 206 cm-es amerikai játékos volt, aki mögött két ponttal lemaradva a második helyen zártam a versenyt. - Milyen tervekkel vágsz neki a hétköznapoknak? - Jelen pillanatban benzinkúton dolgozom, de a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés-földrajz szakán folytatom tanulmányaimat, ahova már felvettek, de a szükséges anyagiak megteremtése érdekében halasztottam egy évet. - És a sportban, azaz a kosárlabdában mik a terveid? - Több lelkes fiatal van a városban, akik szeretik ezt a sportot, és terveink között szerepel, hogy felélesszük szunnyadó álmából ezt a szép sportágat itt Szentesen. Kép és szöveg: Vidovics Ferenc |