<<< Vissza

Válasszunk magunknak jelképet!

2003. december 19.

 
Már több órája vitatkoztak. De nem jutottak semmire! Kinek a színe, kinek a visszája volt a jó. Mindenki érvelt és ellenérvelt, de döntésre nem jutottak.

Az pedig elképzelhetetlen, hogy egy kisvárosnak ne legyen elfogadott - mit elfogadott -, jóváhagyott jelképe. Olyan, amiről csak az a település jut az eszébe mindenkinek, a világ mind a négy sarkában.

Döntés közeli helyzetbe került a zenélő kerti törpe. Bár azon hosszan folyt a tanakodás, hogy múlt századi slágerekkel, esetleg népszerű opera melódiákkal örvendeztesse meg a város jelképe az óvatlan idegent, de a tekerőlanton előadott dixieland muzsika pártján állók győztek.

Abban azonban nem sikerült egyezségre jutni: egy hatalmas méretű kerti törpe adja ki a szépséges dallamot a városka főterén, vagy minden egyes, fontosabb útkereszteződésben álljon egy közepes példány.

Az újabb ötletroham vetette a megbeszélés partjára, mint jelképet, a tiszavirágot. A repdeső kis lárvát, mint jól fogható üzenetet! Az évi egy alkalom azonban kevésnek tűnt, ezért a heti két "tiszavirágzás" tűnt a legmegfelelőbbnek. Néhányan - elsősorban az amerikai filmeket gyakrabban nézők - azt tanácsolták, hogy némi génkezelés hatására növesszék meg a kis "szárnyasokat". Esetleg veréb nagyságúra, de a balkáni gerlénél semmiképpen sem legyenek nagyobbak. De a színben nem tudtak megállapodni. Piros, az már mégse legyen, a zöld akár a fradira is emlékeztetne, a fehér olyan kórház színű, a fekete pedig túlzottan gyászos. A barna régi politikai jelképet sejtet, a kék pedig az EU-t. Maradt a sárga, amit irigyelhet bárki, aki nem keres benne vallási jelképet.

Szóval a színnel mindig lehet bajt keverni.

Végül a paprika győzedelmeskedett! A kétkedők ugyan pálmafát, esetleg banánt szerettek volna a város megelevenedett jelképének. Ehhez azonban a banánt és a paprikát be kellene emelni a város címerébe.

A paprikával szemben némi ellenkezést mutattak azok, akik a városban még megtalálható mirhók kimélyítését, majd vízzel való feltöltését javasolták. Ezzel velencei hangulatot árasztana a település. Néhányan az árasztás ellen szavaztak, mások szerint csak több év után érnénk utol a másik Velencét. Ez a megoldás lassú.

Egyszóval: a paprika ugyan kicsi és romlandó, de lassan annyira drága, hogy csak jelképnek veszünk egy-egy darabot.

Idegenforgalmi szempontból jeles nap lesz, amikor a húsz méter átmérőjű, gumiból készült zöldes-sárga léggömb-paprikát a levegőbe emeli a könnyű szél és négy, százméteres kötélen csak lebeg, csak lebeg a kisváros fölött.

Az lesz csak az igazi jelkép!

A rosszakarók szerint ezt a hatalmas paprika-léggömböt igen erősen rögzíteni kell egy épülethez, de még így is elképzelhető, hogy egyszerűen csak megemeli majd a tartónak rendeltetett házat.

Jelenleg a városban azt az intézményt keresik, amit ha magával sodor a nagy ötlet, abból a legkisebb kára származik a település lakóinak!!

Kruzslicz Pál


<<< Vissza