Csodálatos karácsonya volt Dunavarsánynak, a fővárostól nem messze, 1944. december 25-én. Egy szál orosz katona sem maradt a községben. Valóságos békének éreztük azt, ami nagy csendjével körülvett minket. Egyetlen karácsonyfa állott a templomban. Rajta összehordott díszek, gyertyák. Egy petróleumlámpa a szószéken. De nagy reménység hangosította fel szánkon a "Mennyből az angyal..."-t. Ám nemsokára visszajöttek az oroszok. Tele volt velük a község. Egy januári délutánon két orosz katona keresett fel: kövessem őket a parancsnokságra. Útközben pedig így szóltak hozzám: vigyázzak, mert ott kommunista bizalmiak is vannak. Hogy miről faggattak, már nem emlékszem. De azt nem tudom felejteni, hogy két fiatal katona messze hazájától félteni tudta egy fiatal magyar pap sorsát. Emberek voltak ők az emberhez. Mint ahogy Isten is ember lett az emberhez a keresztények szép hite szerint. És ez az emberré-levés még 2000 év után is ünnepre szólítja azokat, kik elhiszik, de azokat is, akik nem hiszik. De miért is jutott eszembe éppen a mostani karácsonyra készülve a két orosz katona "Vigyázzak!"-ja? Mitől kell ma egy öreg magyar papnak vigyáznia karácsony küszöbén? Idegen, ellenséges hatalmaktól? Nem. Hanem attól, hogy "elszólom magam". Attól, hogy a társadalomnak van ugyan két füle, de e két fül nem dolgozik össze: másként hall a jobb fül, mint a bal fül. Így aztán hamar elbizonytalanodhat még egy tapasztalt öreg igehirdető is, mikor karácsony üzenetéről akar szólani. Szerencsémre, eszembe jut, hogy Szentesen vagyok, és immár 25. alkalommal hirdetem itt Jézus úr születését. Ezért talán nincs okom a vigyázásra, mert elhiszik nekem, hogy én egy olyan Jézusban és egy olyan evangéliumban hiszek, aki és ami minden fül számára ugyanazt jelenti, ha működik a szívek jóindulata. Az a bizonyos "ugyanaz" pedig így szól: "Magyarok! Engesztelődjetek ki szívből egymással!" Tartson ez a karácsony egész május 1-jéig, hogy Európa kapuját úgy léphessük át, hogy még a passaui sírboltban nyugvó Gizella királynőnk is arra ébredjen, hogy az ő-régen nagyon szigorú-magyarjai így dalolnak: "Fordulj kedvem, - Ad az Isten jót is holnap - Minden sírva vigadónak..."(Ady E.) Áldott karácsonyt és boldogabb újesztendőt minden kedves Olvasónak! Gyerekek! A karácsonyfa fényében úgy csókoljátok meg Szüleitek és Nagyszüleitek kezét, hogy az a megszületett Úr Jézus csókja legyen! Vági László

<<< Vissza