<<< Vissza |
Értékek tárháza |
2003. december 19. |
Öt
esztendővel ezelőtt kezdődött. Azzal, hogy heten összedugták a fejüket.
Keller Jánosné, Bajominé Varga Erzsébet, Csapiné Matus Ibolya, Csorba Ildikó,
Szabó Mariann, Vass Sándor és Török László volt alapító tagok elhatározták,
létrehozzák a Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskolát. - Őket már ismertem, ismertem a munkájukat, tudtam azt, hogy jó pedagógusok - meséli az igazgatónő. - Az ötlet mindenkinek új volt, még nem hallottak róla. Eleinte kétkedve fogadtak. Aztán megértették a lényegét, a más iskolákkal szembeni különbséget. A délelőtti órákon a gyerekek egy részét érdekli a művészet, a másikat nem annyira, délután viszont azok a gyerekek járnak ide, akik szeretik. Iskolánknak az a lényege, hogy önkéntes alapon működik, és olyan művészeti ágban, amely érdekli a gyerekeket. A tehetségesek emelt szintű oktatásban részesülnek. - Hogyan működik az iskola? - Mint más oktatási intézmény. A rá vonatkozó előírások, szabályok is hasonlóak. A működtetés nehézségei abból állnak, hogy több településen tanítunk. A városban is több helyen vagyunk találhatóak. Így nehezebb a kapcsolattartás, az összehangolás. Az alkotás öröme kell, hogy összetartsa az iskolát. Tulajdonképpen a délutáni órarendszerű tanórák a legfontosabbak. Viszont a szereplési vágy, a bemutatkozni vágyás a gyerekekben természetes igényként jelentkeznek. Ez azért jó, tulajdonképpen a város kulturális rendezvényeit is színesíthetjük. - Hol vannak tanítványai az iskolának? - Az országban elsők között indítottuk el az oktatást, igazából példa még nem volt előttünk, csak egyfajta szakmai tapasztalat, nekem például a pedagógusi és vezetői múltamból. Igazából 350 gyerekkel kezdtünk, most 1500-an vannak, ebből 600 szentesi. Gyarapodtunk szép számmal. Ma már hatan főállásban dolgoznak. Mindenki megfelelő végzettséggel és aktivitással. A városon kívül Szegvár, Mindszent, Fábiánsebestyén, Csongrád, Hódmezővásárhely, Tiszaalpár, Lakitelek és Kecskemét azok a települések, ahol tanítunk. Tantestületileg, munkaközösségileg összetartozunk. Mára presztízst tudtunk teremteni. Az igazgatónő elmondja, sajnos a borotvaélen táncolás sem ismeretlen a munkájukban. Meg kell dolgozniuk az elfogadtatásért. Ezért is igyekeznek valódi értékekkel színesebbé tenni a tanítást, a programokat. Öt év alatt rengeteg változáson ment át az intézmény, amely ma már egy közhasznú gazdasági társaság fenntartásával működik. Kialakultak olyan hagyományaik, mint például a karácsonyvárók, évzárók, táncestek, rajz- és színjátszótáborok. Mára már a sikerek sem maradnak el. Az igazgatónő kiemelte a csongrádiakat, a Georgiádes Márta vezette tánccsoport külföldi meghívást kapott. Mint mondja: ez komoly sikert jelent a gyerekeknek. Országos szinten is szép sikert érnek el. - Idén egy épülettel gazdagodtak. - Megkaptuk a Tóth József utcai épületet - válaszolja Keller Jánosné. - Amire rámutathatnak az emberek: ez a Jövőnkért Művészeti Iskola. Régi vágyunk teljesült. Szeretnénk ott alkotóházat létrehozni. Három tantárgyat kialakítani a képzőművészet különböző ágaiban: kerámia, festészet és grafika, valamint helyet kapnának a médiaszakosok. A valamivel idősebb tanulók, akik könnyen bejárnak majd. A különböző helyszínek, így a Deák Ferenc, a Koszta József, Klauzál Gábor, valamint a Kiss Bálint református és a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola továbbra is megmaradnak, hiszen a kicsiknek ott helyben a jó. Egy-egy alkalommal bejönnének persze. Alkotóműhely lenne, kialakulhatnának szakkörök. Állandó kiállítóhellyel. Hálás vagyok mindazoknak, akik ez idáig helyet adtak nekünk, akár egy-egy kiállítás erejéig. Örömet szereztek gyerekeinknek, hogy látják a munkáikat. Ez mind nagy segítség volt. - Mikorra lesz kész? - Folyik a munka dandárja. Pályázatokat írunk, hogy pénzt, támogatást szerezzünk rá. A homlokzat-felújítást már biztos, hogy csak így tudjuk elkészíttetni. Tavaszra talán át tudunk költözni az irodával, szeptembertől már remélhetőleg ott tanítunk majd. Szeretnénk, ha az állam továbbra is támogatná a művészeti oktatást. - Nemrégen nagyon szépen ünnepeltek. - Kruzslicz Pál, a Szentesi Művelődési Központ igazgatója hívott meg bennünket abból az alkalomból, hogy ötévesek lettünk. Feldíszítettük az intézményt. Kiállítást rendeztünk, megterveztük a dekorációt. Sokat dolgoztunk rajta. Valóban, a számos kedves műsorral ünnepi alkalmat, meleg hangulatot teremtettek az intézményben. A terem kicsinek bizonyult azon a délutánon. Közel ötszáz gyerek figyelte a programot, vett részt a különböző produkciókban. Szépek voltak, aranyosak. A meghatódott arcokra kiülő örömfények, a felcsillanó szemek látványa csodálatos békességet varázsolt a feldíszített falak közé. A végén pedig ahogyan megfogták egymás kezét!... - ... hogy a szívekben közelebb kerüljünk egymáshoz - mondja erre a kezdeményező igazgatónő. Lovas József |