Meghalt dr. Lakos Sándor, a szentesi teniszsport atyja,
nyugalmazott gimnáziumi tanár. Nincs Szentesen, a megyében, de talán
az országban sem olyan ma élő teniszversenyző, aki ne ismerte volna
őt. Pótolhatatlan veszteség érte városi tenisz sportunkat.
V annak olyan dolgok a természetben, melyeket nem lehet kiiktatni.
Az emberi kor legvégső határa ismeretlen ma még, de mindenki Sanyi
bácsija számára most érkezett el az idő. Nincs tovább, itt már nem
segít egy adogatás, itt már nincs több necc a hálónál. Fiatalok, kevésbé
fiatalok, sport és sorstársak őrzik szívükben ezt a nagyszerű sportembert,
aki oly sok mindent tett Szentes tenisz sportjáért. Tenisz stadionunk
elnevezésére alkalmasabb nevet találni keresve sem tudnánk.
Dr. Lakos Sándor 1915-ben született Szentesen, a Horváth Mihály gimnáziumban
érettségizett, majd a bölcsészettudományi doktori oklevél, s középiskolai
magyar-német szakos tanári diploma megszerzése után - egy kis kitérővel
- visszatért gimnáziumba, most már tanárként, és 1976-ig, nyugalomba
vonulásáig oktatta, nevelte a diákokat.
Kiváló pedagógusi tevékenységét sportban, szervezésben kifejtett munkáját
kitüntetések, elismerések, jutalmak sokasága jellemzi. Többek között
tulajdonosa a Szentes Városért emlékéremnek.
Dr. Lakos Sándor 1953-ban kezdeményezte a Széchenyi ligetben a teniszpályák
építését, és ehhez megszerezte a város akkori vezetésének a támogatását.
Együtt ásott a napszámosokkal, a felgazosodott és játszótérnek használt
pályák helyreállítását nemcsak irányította, hanem ebben a munkában
erejét nem kímélve, személyesen is részt vett. A 30 fővel megalakult
Pedagógus Fáklya Sportkörnek évtizedeken keresztül a az ügyvezető
elnöke volt, majd a sportkör csatlakozott a Szentesi Kinizsi TE-hez,
de a tenisz szakágat teljes joggal vezette tovább. Vezetése alatt
a régi agyagos pályából európai szintet is megütő, gyönyörű környezetben
levő stadionban salakpályák alakultak ki. A stadionavatón a világhírű
Asbóth József és Ádám András részt vétele jelentette annak a szervezőmunkának
az elismerését, melyet dr. Lakos Sándor és csapata végzett.
Tizenöt salakpálya, elválasztó élő-sövénnyel. Lelátóval, öltözővel,
fürdési lehetőséggel lehetővé tette olyan versenysorozatok beindítását,
mint az akkor három napig tartó "Alföld Kupa". Ennek, a
vidék egyik legnagyobb versenyének a minőségi szintjét, és rangját
az is jelezte, hogy rendszeresen megfordultak itt az akkori világszinten
versenyző válogatott versenyzők, akik rendre meg is nyerték ezeket
a kupákat. Baranyi, Machán, Taróczi, Varga neve még ma is ismerősen
cseng a teniszrajongók táborában.
Közel 40 éves működése alatt szinte elképzelhetetlen volt a teniszpályára
úgy odamenni, hogy vele és Olgi nénivel, kedves feleségével ne találkozhattunk
volna. Megérte azt is, hogy hozzá méltó utódok tovább vitték szellemét,
fejlesztették a teniszstadiont, téliesítettek két pályát, így a tenisz-szezon
sem csak a nyári időszakban művelhető sportág lett.
Olyan minőségi szintű női és férfi teniszcsapatok kerültek felszínre
időről-időre, amelyek folyamatosan szerepeltek sikerrel a nemzeti
bajnokságok különböző szintjein. Sokan elkerültek Szentesről, hiszen
mint minden sportágban magasabb szinten csak a nagy egyesületek tudnak
megfelelő versenyzési és anyagi lehetőségeket biztosítani. Az utánpótlás
nevelés dr, Lakos Sándor szívügyeként azonban továbbra is ontja a
tehetségeket, bár ez a munka sokszor szélmalomharcnak tűnik, de a
korábban elkerült versenyzők közül többen visszatérnek, és viszik
és adják tovább azt a lelkesedést, sportszeretett, amit Sanyi bácsiból
sugárzott. A sport, ember- és jellemformáló hatását azok is értékelhetik,
akik nemcsak a tenisznek, hanem más sportágnak hódolnak. Több ezerre
tehető azoknak a száma, akik a sportszerűséget, a sportszerű és egészséges
életmódot annak köszönhetik, hogy dr. Lakos Sándor közel félévszázados
tevékenységével példát mutatott, és ennek gyakorlására lehetőséget
biztosított.
Neve egyet jelent a szentesi teniszsporttal, utolsó leheletével is
a tenisznek élt. Örök képként marad szívünkben, hogy kerékpárját maga
mellett tolva, arra támaszkodva, nagybetegen is mindennap, amíg menni
tudott ott volt a pályán. Elfogyott a fizikai lét, elfogyott az akaraterő,
Sanyi bácsi nincs többé. Szelleme azonban köztünk él, tevékenységre,
sportszeretetére, amíg az általa létrehozott teniszstadion áll, méltóképen
emlékezhetünk.
Garai Sz. Imre a szentesi Kinizsi TE elnöke |
|
