Egy tornateremben általában sportversenyt tartanak, de a Petőfi Sándor Általános Iskolában november végén rendhagyó énekórát rendeztek a 6-12 éves gyerekeknek. Hangszeres zenétől és énekszótól volt hangos az iskolaépület ezen a délelőtt. A gyerekek hangja és a népi hangszerek együttes hatása igazi jó hangulatot teremtett. Mélykútiné Németh Kornélia citeratanár, a Pengető Citerazenekar vezetője, valamint Balla Tibor kunszentmártoni tekerős, a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola tanárai voltak a gyerekek és a tantestület vendégei. Az előadás első órájában a zeneiskola diákjai népdalokkal kedveskedtek társaiknak, majd Nelli néni egy rögtönzött hangszerkiállítás keretében bemutatta és megszólaltatta a különböző citerafajtákat a bőgőciterától a pikoló citeráig. Ilyen hangszereket eddig legfeljebb csak képekről láthattak a diákok, most azonban gyönyörködhettek egy kb. 150 éves sötét színű öreg hangszerritkaságban, illetve néhány, a napjainkban készült modern megfelelőjében. Zene, mese, játék egybefolyt. Jós Józsefné, aki 1976-ban megalapította a Pengető Citerazenekart, méltán lehet büszke egykori tanítványára. A közvetlen hangulatú órán nem csak zenéről esett szó, hanem arról is hallhattak a gyerekek, hogy honnan érkezett hazánkba ez az érdekes hangszer, kik használták, hogyan készítették. Természetesen előkerültek még egyéb népi "hangszerek" is, mint pl. a láncos bot, a nádsíp és a köcsögduda. Szó volt a régi padkaporos bálakról, s bizony a jó hangulatban a hallgatóság alig tudta magát visszafogni, hogy ne perdüljön táncra. A délelőtt másik előadója Balla Tibor, a Népművészet Ifjú Mestere volt, aki tekerőjét hozta el a gyerekek közé. Ez a hangszer is idegen eredetű, valamikor Franciaországban az arisztokrácia körében élte fénykorát. Vándormuzsikusok közvetítésével került hazánkba a 19. sz. végén, s főleg Csongrádon és Szentesen volt igen közkedvelt. Az egyszerű emberek, a földművesek népszerű hangszere volt, általában ők is készítették, vadkörtefából. Természetesen a magyarázatokat tekerővel kísért népdaléneklés váltogatta, s a gyerekeknek lehetőségük nyílott arra is, hogy megszólaltathassák ezt a csodálatos és sokszínű régi hangszert. A zsúfolásig megtelt tornaterem ezen a délelőtt nem a labdapattogtatástól, a szurkoló gyerekek biztató hangjától volt zajos, hanem a szebbnél szebb népdalok önfeledt éneklésétől. Kis-Rácz Antalné Munkaközösség-vez.

<<< Vissza