A Szabadidős Sportklub hagyományos novemberi túraprogramja a fővárosi barangolás, mely minden évben teltházas. Így volt ez november 15-én is, mely napon a kora reggeli szürkületben negyvenheten szorongtunk Bárány György barátom autóbuszában, végig az úton izgulva, csak le ne késsük a parlamenti látogatás idejét, mert akkor fuccs az egésznek. Szerencsénkre a látási viszonyok megfelelőek voltak, Gyuriról meg mindnyájan tudjuk, hogy kiváló vezető, így aztán terveinknek megfelelő pontossággal érkeztünk. Nagy nevetések közepette jutottunk át a beléptető rendszeren, mivel több útitársunkat is meg kellett vizsgálni külön is (nadrágkötő, harisnyatartó stb.). Végre idegenvezetőnk hatalmában kerültünk és nem bántuk meg. Évről évre képzettebb és állítom, hogy csinosabb hölgyek látják el ezt a szolgáltatást. A mienk remekelt. Az épület újra meg újra ámulatba ejt, mindig találok valami új csodát (ami régi). Útitársaim is áhítattal csodálták a látnivalókat, csak az aranyozott szivartartók láttán ébredtek a valóságra. Ez a csoda nem három napig tart. Megköszönve vezetőnk színvonalas ismertetőjét újra buszra szálltunk és irány Óbuda, az Óbudai Múzeum. Remekül oldották meg az épület kihasználását. A szűkre szabott helyiségek és folyosók kevés látogató fogadását teszi lehetővé. A jól felkészült teremőrök a kiállítás lényegét, célját az ott elhelyezett tárgyak eredetét egyszerű szavakkal, közérthetően ismertették. Sok tárgy többünknek bizony visszaköszönt, hiszen gyermekkorunkra emlékeztetett bennünket. A szomszéd épületben (volt Zichy Kastély) Kun Zsigmond jeles néprajzkutató hagyatékából álló kiállításban gyönyörködhettünk. A következő stáció a Rózsadomb Gül Baba Türbéje. Megközelítése kicsit körülményes, de ilyen volt az óbudai Főtéren lévő múzeumé is. No sebaj, közben ismerkedtünk a rózsadombi villanegyeddel is, a Türbe csodálatos, gondosan ápolt környezetében. A gondnok minden elismerést megérdemel munkájáért és az értékes, mindenre kiterjedő ismertetőjéért is. És még nincs vége. Buszra szállva, következő és egyben az aznapi utolsó állomásunk a Tropikárium. Igaz, hogy kissé borsosak a belépők, de a látvány leírhatatlanul, gazdag és szép. Szinte minden van itt, amitől elámulhat az ember. Jó két óra hosszat bámészkodtunk - a szó legszorosabb értelmében - és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Újra, meg újra visszatértünk a már megcsodált akváriumokhoz, medencékhez. De nem csak a vízi-világ élőlényei, hanem a vízparti világ növényei, madarai, kisállatai is maradandó élményt nyújtottak. A legmagasabb fokú elismerést érdemlik, akik megtervezték, megalkották és működtetik ezt az objektumot, amely egy óriási áruház épületében helyezkedik el, az áruház önmagában is csodálatos. Sajnos nem minden célkitűzésünket tudtuk megvalósítani. Az Aqvincumi Múzeum november 1-jétől zárva tart, így jártunk a Herkules Villával és az Amfiteátrummal is, de csak a kerítésen kívülről szemlélhettük, ám így is megkapó látványt nyújt. Szerettük volna bejárni a kiscelli kastélymúzeumot is, de időnk már nem tette lehetővé. Összességében a túra jól sikerült, ismét gazdagabbak lettünk gyönyörű fővárosunk egy szeletének megismerésével. Léhi Gábor

<<< Vissza