|
Vannak olyan sportemberek, akiket kedvenc sportága hosszú évtizedeken
át a pályához, vagy nevezzük nevén a dolgot, a pingpongasztalhoz köt.
Bugyi Péter is azon sportolók közé tartozik, akik több mint két
évtizede, pontosan 25 éve ütővel a kezében öregbíti versenyeken városunk
nevét. Ötvenhárom évesen még ma is a Szentesi Kinizsi NB III-as asztalitenisz-csapatának
igazolt játékosa. A negyedszázados jubileum alkalmából vele beszélgettem.
- Mikor fogott először ütőt a kezébe?
- Tizenhárom-tizennégy éves lehettem. Egyik barátommal próbálgattuk alapszinten.
Példaképem Faházi János volt. Sokat tanultam tőle, hiszen személyes ismertség
kötött hozzá. Az asztaliteniszen kívül minden olyan játék, melyben gömbölyű
a játékszer vonzott. Végül az asztalitenisz mellett döntöttem. Ez a játék
rendkívül egyszerű. A védőjátékot képviselem. A védőjátékos egy kicsit
rafináltabb, trükkösebb, ő a másik hibájából akar nyerni.
- Az a 25 év, valóban 25 év amit a kedvenc sportjában töltött?
- Igen, hiszen az asztaliteniszt azóta űzöm versenyszerűen. A 2003-2004-es
szezonban egy kicsit később kapcsolódom be a bajnoki pontvadászatba. Második
nagy szerelmem a tenisz, s míg szabadtéren azt lehet játszani, addig nem
bírtam abbahagyni. Rosszra fordult az idő, s így nem sokára én is ismét
a pingpongasztal mellet fogok állni.
- A negyedszázad, melyet a pingpongasztal mellett töltött, ez idő alatt
voltak sikerek és kudarcok. Erről hallhatnánk-e?
- Órákon át sorolhatnám a kellemes perceket, épp úgy mint a kellemetleneket.
- Ön szerepelt magasabb osztályban is. Melyik együttesben?
- A nyolcvanas évek közepén Makón NB II-ben.
- Klubhűség létezik-e az asztalitenisznél?
- Feltétlen. Ez egy fontos dolog. A csapattársak barátok is legyenek,
jó szellemű csapatnál ez ösztönzőleg hat. Egymásért szurkolni, ez hihetetlen
nagy erőt ad. Egy rossz kollektívában egymás játékát lehúzzák. Nálunk
a Szentesi Kinizsiben kiegyensúlyozott a légkör. Zoltai Zoltán és T. Nagy
Zsolt az én védőjátékomon tanultak meg pörgetni.
- Huszonöt év alatt mennyit változott a játék?
- Sokat. A technikai dolgok ide is betörtek, mint minden sportba. Olyan
ütőborítások jöttek forgalomba, amit ezelőtt egy negyedszázaddal el sem
tudtunk képzelni. Rengeteget gyorsult. A technikai elemek, a borításnak
köszönhetően sokat változtak. A védőjátékosok fékezik a tempót. Egy védőjátékosnak
nagyon szívósnak, kitartónak és nyugodtnak kell lenni.
- Túl az ötödik ikszen, hogyan lehet fittnek lenni, hogy az asztalnál
is bizonyítani tudjon? Meddig lehet ezt folytatni?
- Gyakorlatilag addig amíg az ember fizikailag eleget tud tenni a feladatnak.
Mindaddig folytatom míg úgy érzem, hogy a versenyszintet megütöm. Zoltai
Zoltán szakosztályvezető nem talál helyettem jobbat. Szívesen átadnám
a stafétabotot. A sportolás egy életforma. Nem lehet úgy csinálni, hogy
most kell. Szüksége van rá az embernek. Ez belső adottság. Ha valaki rászületik
bármilyen sportra, annak mozgásigénye van. Engem szórakoztat, testem karbantartom.
Jó kondícióban vagyok, ennyi az egész.
- Mit javasol a mai fiataloknak?
- Javaslom az asztaliteniszt, mert a színvonaltól függetlenül, nagyon
egyszerű ez a sport.
- Ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, újra az asztaliteniszt választaná?
- Ötvenöt százalékban az asztaliteniszt, negyvenöt százalékban a hagyományos
teniszt.
Dunás Varga Zoltán
|
