Beszélgetőtársam Szeri Krisztina, a Szentesi Ifjúsági és Diák Önkormányzat (SZIDÖK) szóvivője. - Mi az, ami a SZIDÖK "házatáján" mostanában történt? - Az Állatok Világnapján tucatnyi szidökös a Budapesti Állat- és Növénykertbe tett látogatást. Az állatkert tele volt meglepetésekkel. A belépőhöz aznap mindenki ajándékba kapott egy perecet, és egész nap jobbnál jobb programokkal szórakoztatták a közönséget. Persze nem maradt el a nevetéssel járó teve- vagy zsiráfetetés, a fókák önfeledt úszkálásának bámulása sem. A nap fénypontja az örökbefogadás volt. Most a SZIDÖK-nek is van egy - igencsak nagy - állata. A 13 éves, lány jegesmacink becses neve Lady. Most egy évig a mienk, őt ott kellett hagynunk az állatkertben. Délután tombolasorsoláson próbáltunk szerencsét, de - várakozásunkkal ellentétben - nem sikerült nyerni a különböző ajándékok közül egyet sem. Megfogadtuk, hogy jövőre viszünk magunkkal egy nagy szatyor szentesi paprikát és felajánljuk díjnak. Amikor este hazaértünk, mindenki új élményekkel, emlékekkel volt gazdagabb. - Úgy tudom, volt még más emlékezetes programotok is októberben. - Igen, most ünnepeltük a SZIDÖK ötéves születésnapját. Ezt természetesen méltó keretek között ünnepeltük meg. Az Ifjúsági Házba a SZIDÖK-öt előkészítő Gyermek és Ifjúsági Kerekasztal elnök asszonya, Ludányi Anna Helga is megérkezett az eddigi diákpolgármesterekkel. Egyedül Gabnai János nem tudott eljönni más elfoglaltsága miatt. - Mit kell tudnunk az ünnepi programról? - Nagyon változatosra sikerült "összehozni". Voltak kézműves kisműhelyek (álomfogót, karkötőt, színes borítékokat lehetet készíteni), a Külügyi Bizottság EURÓKVIZ vetélkedő műsort állított össze. Vendégünk volt a Rendőrségtől Tünde néni - Erdélyiné Kalmár Tünde - akivel a drogokról, a kábítószerekről beszélgettünk. "Megtalálta" velünk a hangot, érdekes volt és tanulságos a vele töltött idő. Az esti program az "Enyém a színpad" is jó ötlet volt, több ok miatt is. A legfontosabb talán az, hogy több műfaj képviselői is fel mertek állni a dobogóra, ki mertünk állni, bemutatni egymásnak azt, amit tudunk... És ez akár egy vers, népdal, társastánc, hastánc, ... reklám-paródia volt... önmagunkat adtuk, minden görcs, félelem nélkül. Valóban a "miénk" volt a színpad, felszabadultan, jó kedvvel. A magyar és a skót táncház után kellemesen elfáradtunk, hiszen hosszú volt ez a délután és ez az este. Köszönünk mindent az Ifjúsági Ház dolgozóink (minden kívánságunkat telesítették), a Kábítószer Egyeztető Fórumnak, a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetségnek (szponzorálták a rendezvényt), a Kenyérgyárnak (zsemlével csillapíthattuk az éhségünket). Kívánunk további eredményes munkát! Pataki Katalin

<<< Vissza