A szentesi Szent Anna templomban, 2003. november 8-án este, úgy a fél hat utáni percekben hirtelenül elhallgatott az ének a hívek ajkán. Mi történt? Mi okozta e hirtelen elnémulást? Az, hogy az öreg lelkipásztor, aki pillanatokkal előbb még magasra emelt kézzel és erőteljes hangon kínálta az Úr Testét és Vérét, az új és a régi oltár között elterült a szőnyegen, beverte a fejét és orrán kiömlött a vér. Nem, mert szédülés fogta el, hanem mert nem vette észre, hogy az oltárdobogóról kell lelépnie. A baleset hirtelen zajlott le, s mert Isten angyalai minden szükséges formában köré testesültek, komoly baj nem történt. Viszont mindeközben a pap figyelmét és szívét hatalmas erővel megérintette az a csend, melytől bizonyára már nem lesz ideje megszabadulni, mert az már a 85 éves lelkipásztor felé közeledő halálangyal szárnyának suhintása. Ettől a csendtől nem is volna jó szabadulnom, mondom én, mert az a bizonyos egyensúlyát-vesztő ember én voltam. Ez a csend számomra olyan hangos, mint volt ama híres angyalok glóriázó éneke az első karácsonykor. Nem tudom és nem is akarom nem hallani. És mert novemberben írom le e sorokat olyan kedves olvasóknak, akik nemrég járták a temetők csendjét, ezért hadd merjem mindenkinek ajánlani: ne engedjük, hogy szeretteink halotti csendje elnémuljon! Próbáljuk az ő csendjüknek elhinni, hogy annak üzenete van. Üzenet arról, hogy mindnyájunk felé közeledik egy olyan pillanat, melyhez semmi közünk nem lesz, de mégis velünk fog megtörténni. S merjük ezt nevezni az Igazság Órájának, mely végérvényesít bennünket. S ez a végérvényesség lesz számunkra az üdvösség vagy a kárhozat, ha van bátorságunk bibliai fogalmakban gondolkodni. Köszönjük meg hát nagy írónknak és költőnknek, Márai Sándornak, hogy 1972-ben Amerikából a következő kérdéssel ajándékozta meg irodalmunkat: "Szent Isten hol vagyok?" Tegyük magunkévá e kérdést, s nevezzük novemberi kérdésnek. Nagyon hálás vagyok Istennek, aki felhasznált engem arra, hogy a legszentebb földi helyen, a templomban, és az angyali üzenetet ábrázoló mennyezet-freskó alatt hozott engem is olyan helyzetbe, hogy megfogalmazódhatott bennem a kérdés, a mindennél fontosabb kérdés: "Szent Isten, hol vagyok?" De aki bibliásabban akarja hallani e novemberi kérdést, annak így idézem ide az Úr szavát Ádámhoz: "Ember, hol vagy?" Kedves olvasó! Legyen e kérdésben sok örömöd! S mert közeledik a csodás varázsú december, ezért kívánom, hogy e novemberi kérdés tegye igazán megajándékozottá karácsonyodat is! Vági László

<<< Vissza