Budapesten született 1926-ban. A MOM-ban töltött rövid labdarúgó és ökölvívó múlt után, 1945-ben a vasúthoz került, s ekkor csatlakozott véglegesen az ökölvívók táborához. 1946-ban nyerte első egyéni magyar bajnokságát, s ezután még hat egyéni és négy csapatbajnokságot. Kétszer volt Európa bajnok amatőrként (1949 Osló, középsúly, 1951 Milánó, nagyváltósúly). Negyvenszer válogatott, háromszor olimpiai bajnok (London, 1948, Helsinki, 1952, Melbourne,1956) Magában a tény: három olimpián részt venni és háromszor nyerni az ökölvívó sportágban, elképesztően nagyszerű fegyvertény. Az újkori ötkarikás játékok első olyan versenyzője volt, aki saját sportágában triplázni tudott. 1957-től-1964-ig hivatásos ökölvívóként is sikerrel szerepelt, veretlen középsúlyú Európa bajnokként vonult vissza. Huszonkilenc profi meccset vívott, ebből kettő volt döntetlen. Minden feladatát nagy becsvággyal igyekezett a lehető legjobban megoldani. Nem tartozott a "verekedő" stílusú, folyton csak előretörtető, rohamozó és elsősorban nyers erejükben bízó ökölvívók közé, hanem magasabb szintű technikájában bízva valóban vívott az öklével, szellemes technikájával hozta zavarba ellenfeleit. Egész életében nem tudta feldolgozni, hogy nem kapott lehetőséget arra, hogy a profi világbajnoki címért mérkőzhessen. Papp László az évek múlásával példakép volt egy olyan generáció előtt is, akik nem láthatták őt a szorítóban, hiszen akkor születtek, amikor derék "öklészünk" 1948-ban, 1952-ben, 1956-ban olimpiát nyert, valamint profi pályafutása alatt látta meg a napvilágot. Ezen korosztályok a szemében mégis ő lett, illetve volt a példakép, mert őt tartották legjobbnak a jók között. Évek óta kemény küzdelmet vívott súlyos betegségével (parkinson-kor), s a csatát elvesztette. Október 16-án 78 évesen elhunyt. D. V. Z.

<<< Vissza