Szeptember 20. (szombat), hajnali 5 óra: ekkor már nagy izgalommal készülődött az a 12 gyerek, aki aznap meg akarta hódítani a Mátrát. Háromnegyed 6-ra már ott nyüzsgött a vasútállomáson minden résztvevő. 6 óra. A vonat szépen elindult, és lassan elhaladt a Szentes tábla mellett. Ott zötykölődött a vonaton a kis csapat, Pólya Sándor tanár úr felügyelete alatt. Épp hogy felért az égre a Nap, de a nebulók teljes frissességgel pletykáltak, szórakoztak. Megpillantottuk a megváltást jelentő táblát: Hatvan. Itt várakoznunk kellett a következő vonatra. Ezt a kis időt kihasználva minden 6. és 7. osztályos (és még egy 4.-es) tanuló rávetette magát a boltokra. Tovább is maradtunk volna, de a vonat begördült a pályaudvarra, így hát indulnunk kellett. Elértünk Hasznosig, ahol kiszálltunk a vonatból, és irány a hegytető /gyalogszerrel/! Teljes lelkesedéssel kezdtük a gyaloglást, volt aki már 20 perc múlva alig bírt talpon maradni. Erőltetett hegymenet felfelé! Meg szerettük volna nézni a Cserteri-várromot, de útközben elbambultunk, így hát ez az élmény kimaradt az életünkből, pedig biztos szép lett volna. Útközben a kevésbé edzettek miatt gyakran megálltunk pihenni, így majdnem lekéstük a visszafelé vivő buszt. Nem így történt. Várromot nem néztük meg, viszont ellátogattunk az Ágasvári turistaházhoz, ahol kb.15 percre megpihentünk (ismét). Azután szólt a parancs és mind a 12 fáradt utazó elindult, hogy lefelé is felfedezze a Mátrát. Egyszer csak elérkeztünk egy gáthoz, ahol néhány pillanatra megálltunk gyönyörködni a táj szépségében. (A vízben felemeltem egy közepes méretű követ, és tele volt apró rákfélékkel) Azután meghallottuk Sanyi bácsi kérlelhetetlen vezényszavát, s tovább kellett indulnunk. Jó néhány perc gyaloglás után elérkeztünk a Vándor-forráshoz. Feltankoltunk hűs vizéből, s mentünk tovább. Közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Végre elértük Mátrakeresztest, és megpihentünk egy csinos kis kocsmában. Részesei lehettünk egy helybéli lakodalomnak, ahol az utcán mindenki népviseletben volt, és még lovasok is felvonultak. Majd befutott a vonat. Elindultunk. Elértük Szolnokot, ahol átszálltunk egy másikra, s velünk együtt elindult Szentes felé. Itt már fergeteges volt a hangulat (nem mintha eddig nem éreztük volna jól magunkat!!)! Megpillantottuk a tévétorony lámpáit. Itthon vagyunk! Mindenki telis-tele volt élményekkel. Otthon, még azon az estén (én legalábbis ezt tettem) elmeséltünk mindent, amit csak tudtunk. Valóban hiper-szuper volt, és ha tehetjük, a legközelebbi túrán is részt veszünk! Zentai Lilla 6. a

<<< Vissza