Ám csak azért az enyéim, mert én fogalmazom írásba. De biztos vagyok benne, hogy sokak tisztességes elvárásairól beszélek. Azokéról, akik bizalmat szavaztak az országgyűlési képviselőknek, s most úgy érzik, hogy bizodalmuk miatt szégyenkezniök kell. Első elvárásom az, hogy a törvénykező képviselők legyenek megtapasztalható mértékben "odaadó emberek" hazájuk iránt. Vagyis abban a pillanatban, mikor elkezdenek törvénykezni, azt éljék át elsősorban, hogy ettől kezdve nem pártérdekek szolgái többé, hanem a magyar társadaloméi. Mivel nem pártszabályokról szavaznak, hanem a társadalmi béke és jólét ügyében nyomogatják a szavazógombokat. Másodszor az volna az elvárásom, hogy ha már demokratikus berendezkedésű országban élünk, akkor szíveskedjenek a honanyák és honatyák szép demokratikus stílusban viselkedni egymással szemben. Azaz tiszteljék meg egymásban a sokak bizalmát élvező másik magyart, ne turkáljanak egymás lelkiismeretében, és ne fojtsák egymásba a mondanivalót. Arra meg ne hivatkozzanak, hogy viselkedésük nem alábbvaló más országok képviselőinél, mert egy kis országnak sokkal különb törvényhozó testületre van szüksége, mint a nagyobb és szerencsésebb országok népének. Harmadszor bátorkodom megemlíteni azt, hogy a különböző pártok képviselő urai és hölgyei tanulhatnának is egymástól. Például: szép magyar nyelvű beszédet, szenvedélymentes, de nagyon okos érvelést. És ha már érvelésről van szó, megtanulhatnák egymás érveit tisztelni, és ha hibátlan érveléssel találják magukat szemben, az előtt "kalapot is emelhetnének". Tekintettel arra, hogy a jó és igaz győzedelme elsősorban nem pártérdek, hanem az egész országé. Végezetül pedig nagyon üdvös lenne, ha képviselők nem igazolnák utólag vissza azt a marxi tételt, hogy hatalmi szervek csak az uralkodó osztály érdekeit képesek törvényerőre emelni, a szegény néposztályok pedig igazában nem számítanak; illetve elégedjenek meg azzal, hogy négy évenként az ő szavazataik is számítanak. Persze csak azok javára, akik a legügyesebben manipulálták meg őket. Vagyis próbálják meg "nem visszapártpolitizálni" azt az 1945 előtti állapotot, mikor nekem is, a szép reverendás teológusnak szégyenkeznem kellett azok előtt, akik nem tudtak jó arcot vágni felém, mikor átadtam nekik a jól menő pesti polgárok szánalmas karácsonyi ajándékát. A végre szabad ország Országgyűlése nehogy már olyan társadalmat vezényeljen be az unióba, melynek sok polgára még karácsonykor is Kádár Jánosról álmodik szépet. Ezek volnának rövidre fogva elvárásaim, illetve elvárásaink, nehogy demokratikus hazánk népe, - a szegények és csalódottak milliói - új diktatúrában lássák a szebb jövőt. Eddig két és fél diktatúrát éltem át. Irtózom a diktatúrának még a lehetőségétől is. Elvárom, hogy a képviselők is féljenek tőle. Zárszó: Az igazság órája lehet, hogy késik, de nem fog elkésni. Vági László

<<< Vissza