Gyula a Zsoldos Rt. cserép- és téglaverésének, gyártásának - téglamestere - főnököm volt a negyvenes évek elején. A II. világháború áldozatai között olvasható a neve és halálának éve: 1944. Születési időpontja nincs feltüntetve... Imre a testvére, a Hoffman égetőkemence dolgozója és munkatársam volt. A korszakról: a Zsoldos Rt. üzemei a malom, a kenyérgyár, a fafeldolgozó, az agyagipar, a sertéshizlalda, a kertészeti részlegek hadiüzemként termeltek, Szatmári honvédszázados felügyelete mellett. A dolgozók katonai szolgálat alól felmentést kaphattak. Gyula és Imre itthon maradtak. Imre a Jókai u. 54. számú otthonában érte meg 1944. október 8-át. A református templom a közelben van, a szovjet katonák feltételezhetően magas megfigyelőre gondoltak, lőtték a környéket. A templom és a házak károsultak. Ebben az időpontban Kun Imre lakásából az udvarba lépett, lőszerszilánk találat a halálát okozta. Anyakönyvi adatai az állami, egyházi anyakönyvben bizonyára megvannak (a Gyuláé is). Vári Ferenc katolikus, Majsai József református lelkészek szolgálták a lakosságot 1944 végén, 45 elején. Mivel 1944 október első napjaiban a vesztett háború ténye ellenére, a propaganda hatására a lelkészek és velük sokan elmenekültek. Egy részük csak a közeli városokig... Majd veszélyes körülmények között visszajöttek. A II. világháború emlékművének felállításának szervezői igyekeznek a teljességet ábrázolni, rögzíteni. Ehhez szándékozom hozzájárulni. Kátai Ferenc

<<< Vissza