"Mondd el, - ami oly egyszerű, - oly magától értetődő, - oly természetes, mint a virág, - mint a kőszikla, - mint a fa, - mint a madárhang, - mint az emberi beszéd, - és mégis - mégis oly nehezen - kimondható..." Szót fogadok jeles költőnknek, Sík Sándornak, és kimondok néhány szót azokról az eltűnődésekről, melyekkel mostanában találkoztam, s melyeket azért tartok kimondandónak, mert minden eltűnődés csodálkozást szül, a csodálkozás pedig sok hasznos gondolat elindítója lehet. Elgondolkozással kezdődik például Kertész Imre legújabb regénye, a "Felszámolás". Egy bizonyos Keserű úr elgondolkozik azon, hogy szobája ablakából miért kényszerül a téren ténfergő hajléktalanok nézegetésére? Mi az, ami őt erre az érthetetlen vonzódásra hangolja? Gyanakszik, hogy ennek "értelmezhető jelentése" van. Aztán e tűnődésből regény lesz. Talán nem is akármilyen. Mindenesetre jó lenne, ha a magyar értelmiséget eltűnődésre tudná késztetni. Aztán találkoztam egy másik nagyon kedves és örömet jelentő elgondolkodással, sőt, újra meg újra lelkesen szóló csodálkozással: "hogy lehet az, hogy ebben a kegyetlen, nyári szárazságban a szőlőtőkék képesek voltak rekord mennyiségű szőlőt teremni?" Egy idős szentesi néni nem is bírja "nem kimondani", hogy ez számára mennyire elképzelhetetlen és érthetetlen. S jó, hogy kimondja, mert ezzel példát ad arra, hogy csodálkozásból származó öröm meg is tud kettőződni, ha nem hallgatjuk el. Végül bevallom, hogy bennem is beindultak az utóbbi időkben bizonyos eltűnődések. Egyre többször elgondolkozom azon, hogy a pápa, II. János Pál, honnan, miből meríti azt az elképzelhetetlenül nagy lelki energiát, mely újra meg újra útnak indítja, hogy bemutasson egy szokatlan jelenséget: a beteg öregember látogatja meg az egészségesek százezreit. Mintha ezzel azt kiáltaná: emberek, vegyétek már észre, hogy megfordított világban éltek! Persze ez a feltételezés egyáltalán nem bizonyított, csak az én töprengésem eredménye, s azért merem közreadni, mert nem ártok vele senkinek. Sőt, talán jót is tenne, ha sokan eltűnődnének azon, hogy a századok során kialakult erkölcsi értékrendet, miért kellett nagy könnyelműen a feje tetejére állítani? A tudomány nagy vívmányait kellene ezért kárhoztatni? Nem valahol másutt keresendő e globális felfordultság oka? S a pápa szlovákiai látogatásával kapcsolatban még az is elgondolkodtatja fáradó elmémet: miért, hogy a szlovák püspöki kar nem bírja elviselni, hogy egy magyar püspök is állhasson a magyar katolikusok rendelkezésére? Miért nem kényszeríti őket a krisztusi hit egy korszerűtlen, hamis nacionalizmus leküzdésére? S ugyan ezt a kérdést a Szentatya feltette-e nekik? Ez is egy ok a tűnődésre. Viszont milyen jó, hogy az is igaz: amíg tűnődni tudunk és jól kérdezni, addig még öregnek lenni is érdemes. Vági László

<<< Vissza