A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) úgy döntött, hogy augusztus 29-e legyen a magyar fotográfia napja. Képzeletben pörgessük vissza az idő kerekét és keressük meg azt a dátumot, amely alapvetően meghatározta hazánkban is a fotográfia kezdetét, fejlődését. Az első ilyen dátum Franciaországhoz és Párizshoz kötődik: 1839. augusztus 19-én nyilvánosságra került Daguerre eljárásának mibenléte. 1840. augusztus 29-én Vállas Antal a Magyar Tudós Társaság ülésén a gyakorlatban is bemutatta, hogyan kell használni a fényképezőgépet. Az ünnepre a fotográfiai közélet szereplői országos rendezvénysorozatot szerveztek. Városunk büszkesége, a rekonstruált Fridrich Fényírda, amelyet eredeti berendezési tárgyai díszítenek, ezen napon délelőtt 10-től délután 4 óráig várja a látogatókat. Szeptember 4-én, csütörtökön délután 4 órakor (a Péter-Pál Polgárház nyitvatartási rendjéhez igazodva) Nagy István aranydiplomás fotográfus alkotásaiból nyílik kiállítás. A fotós így vall önmagáról: - A "fémképeim és ..." című tárlatom a már elkezdett sorozatból való, különböző egyedi eljárással készülő képekből válogatás. Egy részükkel most készültem el. Újak. A fotózással az általános iskola 7. osztályos tanulójaként kezdtem ismerkedni, azóta folyamatosan készítek képeket. A fotókör akkori tagjai is inspiráltak a munkára, feladatokat adtak, segítettek a fotózásban. Szerencsém is volt, nagyon jó társaság jött össze akkoriban is a körben. Gyakorlatot szereztem, azóta számos kiállításon vettem részt. - Miért fotózik az ember? Engem is érdekelt, nagyon. Ez is alkotó tevékenység. Olyan, ami más ember fantáziáját is megmozgatja. A fotós ma már az úgynevezett közérthetőségtől megpróbál elmenni a művészet irányába. Létezik a fényképezés, aminek célja, hogy bármit vagy bárkit megörökítsünk. A fotográfia a művészet felé viszi el az embert, az egyedi műalkotás irányába. A kettő mind jobban eltávolodik egymástól. - Hogyan készül el egy fotó? Meglátok valami szépet, lefotózom, máskor keresem a szépet, a látványosat és lefotózom. Mind a kettő igazságot takar. Nálam a harmadik variáció érvényes: fényképezek egy csomó olyan dolgot, ami szép és érdekes, abból később különleges eljárással egy más alkotást hozok létre. Továbbgondolva az egészet, annak menetét, egy érdekes kép jöhet létre. Ami látható lesz a kiállításon is - mondja a fotográfus. Nagy István számos díjat nyert alkotásaival. Idén Szolnokon a MAFOSZ szalon különdíját, a helyi aktfotó-kiállítás második díját hozta el. Elkészült a FOTOP 100, a MAFOSZ legeredményesebb alkotóinak listája. Azon Nagy István az előkelő 8. helyet foglalja el a hazai fotográfusok között. Ami szintén örvendetes, a Szentesi Fotókörből rajta kívül még négyen szerepelnek a legjobb 100-ban. L. J.

<<< Vissza