<<< Vissza

Felsőfokon a rászorulókért
Vizsgáztak a szociális gondozók

2003. augusztus 29.

 
Képünkön: Kiss Gyula Tibor, Ecsédi Józsefné, Agócs László

Szakmai továbbképzésen vettek részt szociális gondozók, köztük négy szentesi hallgatóval a Szentesi Gondozási Központban. Sikeres vizsgájuk után felsőfokú szociális asszisztens diplomát vehettek át. Ezzel a végzettséggel hat évre biztosítva van a továbbképzésük, néhányan azonban már a továbbtanulást fontolgatják.

A Békéscsabai Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ (BRMKK) által szervezett képzésnek Szentes adott helyet, ezen tizenketten vettek részt. Hódmezővásárhelyről és Ásotthalomról három-három, Szarvasról és Csorvásról egy-egy tanuló ült az iskolapadba a négy szentesi hallgató mellé.

Tíz hónapos tanulmányaik alatt egy békéscsabai vendégelőadó kivételével helyi szakemberektől hallgattak előadásokat. Szebellédi Anna, a gondozási központ igazgatója is tanított társadalomismeretet és szociálpolitikát a tanfolyamon. Mint a képzés koordinátora, elmondta, hogy a hallgatók egy része korábban már szerzett középfokú szakirányú végzettséget, de a képzésben való részvétel alapvetően érettségihez kötött.

A résztvevők a szociális gondoskodás különböző területein dolgoznak, a szarvasi hallgatóknak pedig segítenek munkát keresni. A most végzettek szeptember 1-jétől már egy fizetési osztállyal feljebb kerülnek, ráadásul hat évre teljesítették továbbképzési kötelezettségüket.

1998 óta szerveznek képzéseket a Gondozási Központban. Kezd kibontakozni itt a munka, ennek jele az is, hogy októberben két csapatot indítanak. Elmondható, hogy Szentes a BRMKK preventív képzést végző központjává vált.
Szekeresné dr. Makra Ibolya, a Csongrád Megyei Közgyűlés Szociálpolitikai főtanácsosa vezette a vizsgabizottságot, mely előtt a hallgatóknak szóbeli vizsgát kellett tenni.

A kiválóan sikerült záródolgozatok után itt sem okoztak csalódást a vizsgázók, pedig ők voltak az első próbálkozók az új vizsgarendszerben. A vizsgabizottság elnöke a diplomaátadáskor arra buzdította a fiatalokat, ha van ambíciójuk, folytassák a tanulást. A szakmai ismeretekről az hangzott el, hogy minél többet alkalmazzák azokat, annál többet érnek.

A négy szentesi hallgató egyike, Hortobágyi Gyula jelesre írta dolgozatát, de csak egy későbbi időpontban szóbelizik. Ecsédi Józsefné és Kiss Gyula Tibor viszont már dicsérettel vizsgázott, de Agócs László is jelessel végzett.

Ecsédi Józsefné a családsegítő központ munkatársaként vett részt a továbbképzésen, azért, hogy - mint fogalmazott - kicsit gyakorlatiasabbá tegye magát. A gyámhivatalnál nyílt erre lehetősége, ahol gyakorlatát töltve sok segítségre szoruló család problémájával találkozott. Záródolgozatának témájául is egy szociálisan hátrányos helyzetű családot választott.

Egyéni eseteket kezelt a két fiatalember, akik a hajléktalansegítő központban dolgoznak. Kiss Gyula Tibor azt mondta, jó előképzésnek tartják az itt tanultakat a főiskola előtt. Merthogy szakirányban szeretnének továbbtanulni, még akkor is, ha egyelőre a szociális szféra dolgozói nincsenek anyagilag motiválva.

Agócs László úgy látja, sok új ismeretre tettek szert, melyekkel azelőtt még véletlenül sem találkoztak. Mindhármuk nevében mondta, hogy tapasztalataikat már hasznosítják munkájuk során.

Darók József


<<< Vissza