<<< Vissza

Kisér öröme, gondja
Pillanatképek

2003. augusztus 29.

 

Hogy a kiséri emberek mennyire jószívűek, összetartóak, arról önkormányzati képviselőjük, Ollai Istvánné sokat tudna beszélni. Mondja is gyakran a maga történéseit. Mint tudjuk, a városanya sohasem rejti véka alá mondanivalóját. Legutóbbi története éppen a szombati közös összejövetelről szól. Ugyanis szalonnát sütöttek a Klára utcában. Közösen, az utca lakói.

A képviselőasszony elmondja, ezt már több éve csinálják az ottani emberek. Szinte az egész utca megmozdul az eseményre, szalonnát, kenyeret visznek, hozzá egy kis sört, ami jólesik a sültre, aztán beszélgetnek, megtárgyalják a napi dolgokat.

- Nem jönnek üres kézzel: az egyik szomszéd két talicska dinnyével állít be, mások süteménnyel kínálják az embereket - meséli a képviselőasszony. - A legidősebb 65-66 éves lehetett, a legfiatalabb másfél hónapos. Meghívtak tiszteletből, nagyon jól éreztem magam, nagyon köszönöm, a kiséri emberekben soha nem csalódtam. Mindig is vendégszeretők voltak, ilyen jószívűek. Jó egészséget kívánva azt szeretném, ha minden utcában így összetartanának az emberek.

Az életnek azonban vannak árnyoldalai. A Kisérben ez a Mentő utcában lakó idős ember esete. Sorsa? Meglehet. Amit végül is ő maga irányít. Egyedül él. Ma még aránylag jól bírja magát. Senkitől nem fogad el segítséget, az önkormányzattól sem. Arról, hogy otthonba vonuljon, hallani sem akar. Eléldegél valahogy, nomád őseinkhez hasonlóan gyűjtögető életmódot folytat. Mindent összeszed, ami a kezébe kerül. Honnan? A kukákból. Hosszú évek alatt tele is lett a lakás, olyannyira, hogy alig lehetett közlekedni benne. A sok rongy, papír mindent beborított.

Tűzeset is történt a tavasszal. A lakók most ismét attól tartottak, hogy meggyullad valami a zsúfolt lakásban. Aztán a tűz átterjed a szomszédos épületekre is. Kérésükre az önkormányzat - a tűzoltók segítségével - a sok lomot kipakoltatta a lakásból. Ami mára életveszélyessé vált.

- Sajnálom Feri bácsit. Nem bántom én, azóta velem is szóba áll, amióta megpróbáltak rendet tenni a lakásában. Eleinte nem akart beengedni. Engem se, mást sem. De hallom, ismét gyűjtöget. A lakását életveszélyessé nyilvánították. Akkora repedések vannak a falon, hogy a füst a kémény helyett azokon távozik el. Mi lesz vele a télen? Ma még nem lehet tudni - jegyezte meg a képviselőasszony.

(lovas)


<<< Vissza