<<< Vissza

Helyi irodalmi kör

2003. augusztus 15.

 
"Az autó, a bőség, a kényelem meg a rock kevés e földi útra. De nincs baj, amíg remélünk! Csak költeményt tudok küldeni és szerelmet!" - írta korunk egyik legnagyobb költője, Faludy György 1980-ban. A "küldemény" legnagyobbrészt azonban még most sem érkezett meg. A szerelem még csak-csak, de a költészet már alig, s ha tovább csűrjük-csavarjuk; a szerelmi költészet, de a költészet szerelme, szeretete sem.

Miért nem? A posta az ilyen eltévedt feladványokra csak annyit bélyegez: "a címzett nem létezik". Azonban azt tapasztaltam, hogy az emberek nem akarnak ilyen "bélyeget viselni". Épp ellenkezőleg, szívesen betöltenék a címzett szerepét, most már csak postaládát kell keresni...

Ez konkretizálva, helyi vonatkozásban annyit tesz, hogy Szentes városának nagy szüksége lenne egy irodalmi körre, amely kis körzetünkben otthona, központja és iskolája lehetne a költészetnek.

Mióta két újságban is közöltek rólam és verseim megjelenéséről szóló cikket, jópáran gratuláltak és érdeklődtek munkásságom felől. Ezen beszélgetések alkalmával derült ki számomra, hogy többen szívesen foglalkoznának az irodalommal. Különféle igények merülnek fel, amiknek meglátásom szerint egy állandó alkotóműhely keretében lehetne eleget tenni.

E program lehetőséget adna arra, hogy a szárnyaikat próbálgató "szerzők", vagy a hobbiból verselgetők kis közönség elé tárják alkotásaikat és "műértő elbírálást' kapjanak. Tapasztalataim szerint az érdeklődő korosztály igen széles skálán mozog, így ezen összejövetelek a különböző nemzedékek közötti eszmecserét is biztosíthatnák.
Volt olyan ismerősöm aki azt javasolta, hogy híres írók, költők műveit is felolvashatnánk... Nagyszerűnek tartom ötletét, mert ezáltal talán több diákkal, fiatallal lehetne megszerettetni az irodalmat. Hiszen teljesen más lenne egy szabadabb, nem iskolai légkörben megismerni a klasszikusokat. Nem hibáztatom persze az iskolákat, hiszen kevés az óraszám és sok a tananyag, ezért nincs idő egy-egy mű elmélyültebb feldolgozására. Pedig mennyivel jobb lenne úgy beszélgetni egy versről, hogy a véleményünk végre nem jegyre megy. S (persze) nemcsak a tankönyvben szereplő, hanem bármilyen alkotás szerepelhetne beszélgetésünk tárgyaként.

Megfontolandó az a javaslat is, miszerint meghívhatnánk napjainkban alkotó írókat, költőket körünkbe, hogy személyesen is megismerhessük őket, mint egy ezzel is bizonyítva azt, hogy a költészet nem régieskedés, igen is a XXI. század szükséges, csodálatos része.

Viola Szandra


<<< Vissza