Most lenne 75 éves - és már 25 éve nincs közöttünk a "fényes szelek" nemzedékének egyik legígéretesebb szentesi tagja. A cimbalomjátékáról híres hékédi kubikos egyetlen fiát a diáktársai és tanárai egyként "az iskola eszének" tartották: a gimnázium évkönyveiül szolgált ún. közös értesítőkben nevét és év végi érdemjegyeit nyolc éven át a kitűnő rendűeknek kijáró vastag betűkkel szedték. 1948-ban az iskola történetébe az általa learatott jutalmak olyan özönével vonult be, amilyenre évtizedekre visszamenően nem volt példa, mely mindösszesen csaknem 600,- Ft-ot tett ki, s ez akkor egy tanárnak kéthavi fizetése volt! Az 1946-ban alakult Táncsics Mihály népi kollégium titkáraként igazi vezéregyéniségnek bizonyult, aki a társaira soha nem akarnoki parancsolgatással, hanem mindig a gondolat fölényével hatott. Olvasottsága olykor a tanárokéval vetekedett, olvasmányélményei naprakészen feldolgozva és összefüggésekbe rendeződve fogalmazódtak meg, valahányszor erre írásban vagy szóban szüksége volt. Történészhallgatónak a kazanyi egyetemre került, ám egészségére az északi éghajlat károsnak bizonyult, ezért diplomáját már a déli Rosztovban kapta meg. Legfőbb munkahelye a szegedi egyetem történeti intézete volt. Alapjában a huszadik század politikai kérdései foglalkoztatták. Kandidátusi disszertációjának témájául a második front megnyitását választotta, ennek anyaggyűjtése során még Ivan Majszkij egykori londoni szovjet nagykövettel is konzultálhatott. Nagyon szeretett tanítani, hallgatói ma is szívesen emlékeznek rá. Mi, a közvetlen munkatársai melegszívű, segítő kollégát tiszteltünk benne, aki érdeklődésével beszélgetéseink során sokféle témában volt vitapartner. Kései házasságában felesége méltó partnere és ösztönző erőt adó társa lett. Kisfiával a családi örömök is élete részévé váltak. Egy évvel halála előtt emlékező-elemző cikksorozatban vázolta fel a szentesi népi kollégium történetét. Most egykori társai az ő emlékének szentelik azt a kollégiumtörténeti dokumentumgyűjteményt, amelynek már a szerkesztési munkálatai folynak. Sérülékeny lelki alkata gyermekkori tragédiájával függött össze (négyéves korában játék közben veszítette el az egyik szemét), ennek volt következménye az 1978. decemberi végzetes közúti balesete is. (Helyesbítésre szorul a Szeged c. folyóirat 2001/10. szám 55. lapján erről közölt állítás: valójában egy traktor kilengett vontatója sodorta le a kerékpárról.) Félbeszakadt a szép sikereket ígérő életpályája, s befejezetlen a disszertációja. Így maradt legmagasabb tudományos rangja az, amit egyetemi adjunktusként az államfő kezéből átvett népköztársasági gyűrűs egyetemi doktori oklevél tanúsít. Személyében a szegedi egyetem kiváló előadót és felkészült kutatót veszített el. Születésének évfordulóján egyetemi kollégái, kollégiumi társai, barátai a család tagjainak jelenlétében elhelyezték az emlékezés virágait a Szeder-temetőben lévő nyughelyén. Dr. Varga Ilona kandidátus, ny. egyetemi docens

<<< Vissza