Dr. Borbély Judit ifjúságvédelmi szakorvos szerint a gyakran nevelési problémaként megnevezett jelenségek mögött sokszor a családi élet, a házasság nehézségei, visszásságai állnak. A gyerekek, fiatalok nem tanulják meg igazi szerepeiket, sem a párkapcsolatban, sem egyéb társas kapcsolataikban. - Praxisában hogyan látja, milyen súllyal jelennek meg ezek a problémák? - Nem csak középiskolában, hanem már általános iskolában, vagy esetenként sajnos már óvodában is előfordulnak különféle tünetek. Sok esetben jelennek meg úgynevezett pszichoszomatikus tünetek, amik bár betegségtünetként jelentkeznek. Igen gyakori gyerekkorban a fejfájás, hasfájás, különféle alvászavarok, esetleg a bepisilés egyes formái. Később, serdülőkorban tanulási vagy komolyabb viselkedési zavarok. Felléphetnek étkezésbeli zavarok is, akár túlevés, akár kóros lesoványodásig való koplalás, aminek hátterében a lelki egyensúly hiánya áll. - A pszichoszomatikus betegségek mellett mik lehetnek azok a tünetek, amiket egy gyakorló szülő is észrevehet gyerekén? - Már egészen kicsiknél is előfordulnak különféle tünetek. Jelentkezhet ujjszopás, körömrágás, hajcsavargatás, amik valamilyen lelki problémát jelezhetnek. A közösségbe, az iskolába kerülve figyelemzavar, agresszivitás már akár óvodáskorban is. Vagy nagyon befelé forduló, zárkózott lesz, vagy előfordulhat ennek ellenkezője, nagyon harsány, és sokféle probléma követi egymást, a nevelőkkel szembeni tiszteletlenségtől, a társakkal való durvaságig. A legsúlyosabb mégis a figyelem nem megfelelő volta. Nagyobb gyerekeknél, az első jelek lehetnek, hogy tanulmányi eredménye romlik, elcsavarog, nem tud az idejével elszámolni. Középiskolába kerülve azután egy szabadabb életvitellel találkoznak, kollégisták lesznek, kikerülnek a szülő közvetlen látóköréből. Megjelenhet különböző élvezeti szerek kipróbálása, az iskolától való elfordulás, majd különféle magatartászavarok is kialakulhatnak. - Mit tart a legfontosabb tényezőnek, ami megóvhatja a gyerekeket az otthoni problémák hatásaitól? - Az a legfontosabb, hogy a gyerek biztonságban legyen. Tudatosítani kell a szülőkben, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a két ember - akiktől az élete függ, szeretik egymást és kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban élnek. Ha ez nem így van, akkor a gyerek mindenképpen sérül. Eleinte lelkileg begubózik, fél, elbújik. Ha a probléma nem oldódik meg, a gyerek egyre inkább kifelé fordul a családból. Ez szintén nagyon fontos jel, főként nagyobb gyerekeknél. A serdüléssel egyébként is a társak felé fordul az érdeklődés, ám ha ez olyan mértékű, hogy már elfordulás a családtól, mindenképpen nagyon komolyan veendő. Az lenne a legfontosabb, hogy a szülők időben észre vegyék, hogy az egymással való harcuk, az egymással szembeni tiszteletlenség, a bántások egyaránt aláássák a gyerek tiszteletét szülei iránt, megrendítik bizalmát, biztonságérzetét. - Akkor ez azt is jelenti, hogy ilyen esetekben a családokat együtt kellene segítségben részesíteni? - Akkor is van eredmény - hogy csak az egyik házasfél tudatosítja, hogy mi a probléma, s ő próbál meg helyesen cselekedni. De a legjobb eredményt akkor lehet elérni, ha ketten, együtt próbálják normalizálni a kapcsolatot. Előfordulhat, hogy egy széthullóban lévő családnál egy gyerek elindul a deviáns viselkedés útján, és ösztönösen tudja, érzi, hogy ha vele rendbe jönnek a dolgok, akkor szülei ismét "ráérnek" a válással foglalkozni. Ezért tartósan fenntartja ezt a problémás állapotot, azért, hogy ezzel összetartsa a szülőket, akik most legalább együtt, egy célért, s nem egymás ellen harcolnak. Megoldhatatlan a gyerek viselkedési zavara addig, amíg a szülők kapcsolata nem jön rendbe. Manapság, amikor a szeretet szót sokan és sokféle értelemben használják, el kellene gondolkodnunk jelentésén. Akár mindennapi betevő kis önzéseink tükrében is, főleg akkor, ha gyerekeink lelki egészsége, majdani boldogsága lehet a tét. N.A.

<<< Vissza