Miközben készültem hazafelé, egy barátságos német asszonyság megkérdezte tőlem: ugye Szent Istvánt fognak otthon ünnepelni? Örültem a kérdésnek, bár felmerült bennem a kétely: ugyan hányan fognak kis hazámban tényleg Szent Istvánra gondolni illő tisztességgel? Hát majd meglátjuk. Egy biztos, hogy az én privát augusztus huszadikám már Heidelbergben megkezdődött akkor, mikor újra láthattam amaz "alte Kirchét", az öreg templomot, ahol 1991-ben felejthetetlenül ünnepelhettem meg néhány magyar társaságában első királyunkat. Akkor volt ugyanis Moszkvában az a híres puccs, mely aztán Gorbacsov bukásával végződött, de amely azokban a vészterhes napokban a szovjet uralom visszatértével rémisztgette lelkünket. Ma is szinte érzem szívemben azt az őszinte és könnyes szolidaritást, amit a németek tanúsítottak velünk szemben. Sajnáltak is, féltettek is. Voltunk nekik valakik! Az idén újra megköszöntem nekik. Mikor aztán augusztus 7-én hazaérkeztem, már a Keleti pályaudvaron mellbevágott egy olyan szó, mely aztán azóta is újra meg újra kínálja magát ünnepi mottónak az idei ünnepléshez. Ez a szó pedig így hangzik: "Jawohl!" Magyarul: "Igen, ez így jó!" Úgy történt a dolog, hogy a vonat beérkezése után beindult a kiszállás úgy, ahogy az szokott történni. Sokan voltunk, de azért tolakodás nélkül szép lassan elértük a kijárati ajtót. Közben azonban észrevettem, hogy nyitva van egy olyan ajtó, melynek nem kellene nyitva lennie. Valaki úgy felejtette. Én meg egész ösztönösen becsuktam. Ezt a mozdulatomat meglátta egy nagyon nyáriasan öltözködött német hölgy, s úgy látszik, tetszett neki, mert jó hangosan és széles mosoly kíséretében azt mondta felém: "Jawohl!" Sokan hallották ezt és ők is mosolyogtak. Azt persze nem tudom, hogy látták-e rajtam magyar mivoltomat. De ez mit sem számít. Mert az az olcsón birtokomba jutott "Jawohl" késedelem nélkül vált ünnepi gondolattá bennem: erről kell szólnom és e tárgyban kell imádkoznom. Mert Szent István népe néhány hónap múlva felszáll az Európai Uniónak nevezett vonatra, s nem mindegy, hogy Európa népei mit fognak ehhez szólni. Fognak-e "Jawohl"-t mondani ahhoz, ahogy ez történni fog részünkről? És a történelem ura meg lesz-e velünk elégedve? Ezer évvel ezelőtt István király magyar népe hamar megkapta az akkori "Jawohl"-t. Ehhez kellene nekünk ma méltókká válnunk! S erre nagyobb szükségünk van, mint majd a tűzijátékra, melynek kiadásain lehet véleményt csereberélni. Persze egy mai Szent István se jönne rosszkor, de alighanem ehhez nem tudjuk elég hittel énekelni: "Hol vagy István király!?..." Így aztán lesz-e majd valaki e hazában, aki rá tudja csapni az ajtót minden olyan magyar átokra, melynek következtében lehetetlen "Jawohl"-t várni onnan felülről és Nyugat felől is. De azért aki tudja, énekelje a tőle telhető elszánással: "Hol vagy István király? Téged magyar kíván!" Vági László

<<< Vissza